Hogyan hat a titok a kapcsolatokra?

Mi is a titok?

Valami, amit nem mondunk el. Ez eddig rendben is van. Autonóm emberekként jogunk van dönteni arról, hogy mit kivel osztunk meg. Ez is rendben van.

Hol kezdődnek a problémák?

Titoksértés, faggatózás

Az egyik eset az, amikor elvárják tőlünk egy kapcsolatban, hogy „nyitott könyv” legyünk. Hogy osszunk meg mindent magunkról, azzal a jelszóval, hogy egy kapcsolatban nem lehetnek titkok. Ez egy tévhit. Ahogy az első mondatban írtam, jogunk van dönteni arról, hogy mit osztunk meg magunkról, és mit nem. Hogy hogyan dönthetjük el, mi az, amit meg kell osztanunk, arról a második esetben írok majd.

Mi történik akkor, ha a partnerünk, szerettünk nyomatékosan elvárja tőlünk, hogy mindent osszunk meg vele magunkról? Az történik, hogy a másik ember nem tartja tiszteletben az autonómiánkat, a határainkat. Indiszkrétté, tolakodóvá válik a kíváncsisága. Mindenkinek jól esik az érdeklődés, de mindennek megvannak az egészséges határai.

Hogyan hat ez a kapcsolatra?

Amikor ilyen, az érdeklődésen jócskán túlmutató tolakodó kíváncsiság célpontjává válunk, egy idő után egyre frusztrálóbb lesz a helyzet. Először falakat kezdünk emelni magunk köré, bezárkózunk mögéjük, és elkezdjük kerülni a másik társaságát. Távolságtartóvá válunk. Ez egy teljesen logikus, de nem a legcélravezetőbb megoldás.

Amikor így bezárunk, olyan mértékben sérülhet az intimitás, hogy végül el is tűnhet a valódi kapcsolódás, iszonyatos űrt hagyva maga után, ami felébreszti a vágyat arra, hogy a közelséget, a megértést, az együttérzést a kapcsolaton kívül keressük.

Itt kitérnék egy kicsit a másik oldal motivációjára. Vajon miért is akar mindent tudni rólunk? Talán nem bízik bennünk? Nem érzi magát biztonságban, ha nem tud mindenről?

Igen, valami ilyesmiről van szó. Úgy érzi, hogy ha nem tud mindent kontrollálni, akkor kicsúszik a kezéből a kapcsolat. Ha kicsúszik a kezéből a kapcsolat, megjelenik a félelem, hogy el fogják hagyni. Ennek a gyökerében nagy valószínűséggel az áll, hogy nem hiszi el magáról, hogy elég jó, szerethető, fontos, értékes. Nem hiszi el, mert valaki, valamikor, azzal, hogy fájdalmat, csalódást okozott neki, elhitette vele. Ez pedig rettegéssel tölti el.

A legrosszabb az egészben az, hogy a viselkedésével, a határsértéseivel könnyen el is érheti, hogy erre a sorsra jusson a kapcsolat. De ő nem azt fogja ebből leszűrni, hogy a viselkedése volt helytelen. Azt fogja belőle látni, amit addig is gondolt magáról: hogy nem elég jó, nem fontos, nem szerethető, nem értékes.

„Jogsértő” titkolózás

A másik eset az, amikor nem mondunk el valamit valakinek, azért, mert félünk a reakciójától. Mi történik ilyenkor? Ilyenkor bizony az történik, hogy az igazság eltitkolásával megsértjük a másik szabad akarathoz való jogát. Azaz meggátoljuk azt, hogy az információ birtokában meghozza azt a döntést, ami a számára a legjobb. Ez mit jelent valójában? Azt jelenti, hogy nem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért a következményektől való félelem miatt.

Hogyan hat egy ilyen titok ránk és a kapcsolatunkra?

A lelkünk egyik legfontosabb „szerve” a lelkiismeret. A lelkiismeretünk pontosan tudja, hogy amit tettünk, vagy teszünk, helyes-e vagy sem.  Ő suttog. Éjjel-nappal. Azt akarja, hogy helyesen cselekedjünk, hogy legyünk felelősségteljesek. Ha nem így teszünk, az bizony egyre fokozódó szorongást, egy állandó belső feszültséget kelt, amit valamilyen módon enyhíteni kell.

A kívánatos, egészséges felnőtt működés persze az lenne, hogy vállaljuk a felelősséget. Ámde esendő emberek vagyunk, és nem mindig választjuk a helyes utat. De akkor mégis hogy enyhítjük a szorongást?

Úgy, hogy az elme elkezdi a saját önigazoló munkáját. Keresi a felmentést, keresi azt, hogy a másikat hogy tudja felelőssé tenni a történtekért, és sokszor talál is kapaszkodókat, amik jogosak is lehetnek. Érzelmi elhanyagolás, vagy az első pontban részletesen is említett rátelepedő attitűd, és sorolhatnék még számos olyan esetet, amik akár igazolhatnák is magát a tettet, illetve a jogot annak eltitkolására. Ilyenkor előfordulhat az, hogy a másikra projektálódik az elme eme tevékenységének hatására a súly. Ez ellenérzést válthat ki azzal az emberrel szemben, aki valójában inkább elszenvedője (lenne, ha tudná) a történetnek. Ez távolságtartáshoz vezet, ami pedig ugyanúgy hat, ahogy azt az első pontban már részletesen is leírtam. És elindul egy ördögi kör.

Ha ez az előbb említett spirál nem is indul be, akkor is marad valami. Ez a valami, pedig a lebukástól való félelem. Ez állandó készenléti állapotot eredményez, ami megakadályozza, hogy szívvel-lélekkel jelen legyünk a kapcsolatban. A készenléti állapot könnyen falakká dermed, a falaknak pedig távolságtartás lesz az eredménye. És megint ugyanoda lyukadtunk ki. Indul az ördögi kör.

Mi lenne hát az ideális megoldás?

Az, hogy legyünk tisztában a saját határainkkal és szükségleteinkkel. Legyünk tisztában a társunk, szerettünk határaival és szükségleteivel is. Ez máshogy nem megy, csak úgy, ha őszintén megbeszéljük, megosztjuk egymással akkor is, ha kezdetben gombóc van a torkunkban. Ez már önmagában több dolgot eredményez:

Egyrészt, az ilyen beszélgetések mélyítik az intimitást, közelebb hoznak egymáshoz. Másrészt biztonságossá teszik a kapcsolatot mindenki számára. Harmadrészt tisztáz helyzeteket, félelmeket, vágyakat, így konkrétan ismerni fogjuk egymás érzelmi igényeit.

Tiszteletben kell tartani a saját és egymás határait, határsértés esetén pedig vállalni kell a hibáért a felelősséget, és törekedni kell a kijavításra. Ez az ideális, egyben a legcélravezetőbb megoldás. Szerintem megéri, még akkor is, ha ez a nehezebbik út, és akkor is, ha benne van a pakliban egy esetleges fájdalmas kimenetel. Megéri, mert a titkok sokszor együtt járnak a hazugsággal. A hazugság teher a léleknek egészen addig, amíg meg nem szabadulunk tőle. Megéri, azért is, mert az intimitás valódi kincs az életben. Valódi kincs a lelkünk kincsestárában.

Sikeres férfiak és eltűnő intimitás

Miért csökkenthet az intimitás, ha egy férfi a karrierjében jelentős sikereket ér el? – Az alábbi 7 pontban erre keresem a választ:

  1. A sikernek ára van, mint tudjuk…

És most nem valami etikátlan dologra gondolok, hanem pusztán arra, hogy ahhoz, hogy valaki sikeres pályát fusson be, nagyon sok idő- és energiabefektetésre van szükség. A készletek pedig végesek. Ha sok energiát visz el a munka, ami szerencsés esetben hivatás is, a magánéletre, az egészségre, a párkapcsolatra kevesebb marad. Ez színtiszta matek.

Mi lehet a megoldás?

Nagyon fontos, hogy az energiatartalékokat időről időre feltöltsük, amihez olyan tevékenységet kell választani, ami valóban kikapcsol, pihentet és energetizál. Ezt lehet egyedül, vagy a partnerrel, ha hasonló az érdeklődési kör. Utóbbi már önmagában mélyíti az intimitást, hiszen az együtt töltött minőségi idő közelebb hoz egymáshoz.

  1. A siker stresszel jár.

A stressz önmagában gyilkos dolog. Magába fordítja az embert, a saját szorongó gondolatmenetébe, kirántja a kapcsolódásokból, vagy, ha benne is marad, a kapcsolat projekciók áldozata lehet, ha az ember elveszíti a kontrollt az érzései, a hangulata felett, és eléri a „sz.r is büdös” állapotot.

Mi lehet a megoldás?

  • Először is fel kell ismerni a fokozott stressz állapotot. Ez már önmagában nagy segítség, de itt nem áll meg a dolog.
  • Érdemes elsajátítani olyan technikát, amely perceken belül képes visszahozni a normál tudatállapotot.
  • A következő kérdés, hogy tudatosítsd, mi zavar valójában. Anélkül, hogy a valódi ok napvilágot látna, nemigen várható igazán jó megoldás.
  • Továbbmenve pedig – és ez már igazán „hardcore” téma: a következő kérdés, hogy ki/kik idézte(ék) elő a stressz kialakulásának a valódi okát. A felsorolásban sokszor az is benne van, aki feltette a kérdést.;) Ilyenkor bizony el kell vinni a balhét, de ez jó kiindulópont a következő lépéshez:
  • „Mit tehetek azért, hogy ez megváltozzon?”
  1. A sikerhez sokszor falakat kell húzni, mert a versenypálya nem díjazza a sebezhetőséget.

Az üzleti pálya – tisztelet a kivételnek – nem díjazza sem a sebezhetőséget, sem az őszinteséget. Ki kell hát alakítani azt a stratégiát, ami ezen a pályán sikerhez vezet. Hiszen már nincs klasszikus „vadászmező”, ahol a férfi bizonyíthatja rátermettségét, csak a versenyszféra van, a maga játékszabályaival.

Visszatekintve kicsit az első pontra, azaz a siker árára, menjünk egy kicsit tovább. Ha az ember idejének és energiájának a nagy részét valami leköti, az egy idő után a személyiségének szerves részévé válik. Ha a személyiség elválaszthatatlan részét képezi a verseny, a megfelelés, a sebezhetetlennek tűnés, a falak felhúzása, akkor egy idő után ez beépül az identitásába, és természetesen a kapcsolataiba is.

Egy kapcsolatban azonban ez maga a kiürülés. Az otthon nem arról szól, hogy szerepeket játszunk, hogy mindig erősek vagyunk, hogy mindent megnyerünk, hanem arról, hogy van „valahol”, ahol önmagunk lehetünk. Mindenki. Az otthon a közelség. Az otthon a melegség. Az otthon az a hely, amit falak védenek a külvilágtól, és nem az, ahol falakat emelünk egymás között.

Mi a megoldás?

A világ értékrendje ellen most hirtelen nem sokat tehetünk. Az otthon értékrendjét viszont bármikor helyreállíthatjuk, emelhetjük. Akár ebben a pillanatban is. Meg kell találni a falak helyét. Azok az otthonunk ajtaján kívül vannak.  Ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolaton belül határok sincsenek. Azok vannak. De a „Mi” a falon belül van, az összes többit szoríthatjuk a falon kívülre. Enélkül nem létezhet intimitás.

  1. A siker néha hamis feljogosítottságérzést kelt, főleg akkor, ha az elérése nagyon sok energiabefektetést kíván.

Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy sikerült eljutni odáig, hogy mindent mérünk. Mindig súlyozunk, mindig „matekozunk”. Mindent aszerint mérünk, hogy megéri-e. Ez az üzletben, a versenyszférában érvényes nézőpont. Az intim kapcsolatainkat azonban megöli.

Mi a megoldás?

Le kell jönni „fejből”, a szív terébe, és tudatosítani kell, hogy az intim kapcsolódás szeretet alapú, és nem üzlet. Nem elég az, ha az anyagi biztonságot – akár erőn felül – biztosítjuk a szeretteink számára, épp ilyen fontos az is, hogy a másik fél érzelmi, lelki szükségleteit is figyelembe vegyük, jelen legyünk számukra. Ha az időnk szűkös is. Nem a mennyiség számít, hanem az, hogy amikor jelen vagyunk, valóban teljes figyelmünkkel ott legyünk.

  1. A sikeres férfiak „sztereotípiája”: az alárendelt nő

Ez elég szorosan kapcsolódik  4. pontban foglalt hamis feljogosítottság érzéséhez.  Ám nem csak erről van szó. Lehet emögött a hitrendszer mögött egy transzgenerációs meggyőződés is, és sajnos egy régóta érvényben lévő, a patriarchális beállítottságú társadalmi berendezkedésre jellemző általános tévhit is. Az igazán jó kapcsolat „szemmagasságban” van.

Mi a megoldás?

Tudatosítani kell, hogy a kapcsolat szempontjából egyenrangú minden feladat, ami a működéséhez szükséges, függetlenül attól, hogy az ellenértéke kifejezhető pénzben, vagy sem. Fontos, hogy elismerjük egymás erőfeszítéseit akkor is, ha az egzakt módon nem mérhető.

  1. A siker sokszor felszínes: a valós szükségletek kielégítetlenek maradnak. Emiatt megjelenik a kompenzációs szükségletkelégítés

Az anyagi és hatalmi sikerek által okozott sikerek sokszor hamar elillannak. Ennek több oka lehet. Az egyik, hogy a vágyott dolog (esemény vagy tárgy) megszerzésének motivációja kevésbé önmagunkból, inkább valakinek, vagy valaminek (egy adott társadalmi megítélésnek) való megfelelésből fakad. Ha nem  így van, akkor az állhat a háttérben, hogy nem tanultunk meg igazán örülni valaminek, mert valamiért visszafogjuk magunkat, mert megtanultuk, hogy a reakciónk mértéke „túl sok”. Megtanulhattuk azt is, hogy nincs idő örülni, menni kell tovább, mert valamiről lemaradunk, és akkor nem vár ránk újabb siker. És így szépen lassan ellelketlenedünk. Így könnyű kiürülni. Ehhez a kiürüléshez kapcsolódik a kompenzációs szükségletkielégítés.

Ilyenkor hamis jutalmakkal ajándékozzuk meg magunkat, veszünk valami drágát mondjuk… de ez is csak pillanatokra, maximum 1-2 napra (jó, egy ilyen AMG lehet, hogy kicsit többre :)) elégít ki. Ez azért van, mert a nagy hajszában, már nem is tudjuk felismerni, hogy mire van igazán szükségünk.

Mi a megoldás?

Újra fel kell venni a kapcsolatot önmagunkkal, és fel kell tárni, hogy mi hiányzik valójában.

  1. A boldogság ára nem fejezhető ki pénzben, a biztonság pedig nem az anyagiakban rejlik.

Az anyagi javaink és a boldogságunk aránya nem lineáris. Sőt, van, hogy azon kapjuk magunkat, hogy épp fordított arányban áll egymással.

Mivel ez a cikk utolsó pontja, talán már érted, hogy miért. Pénzzel elsősorban az anyagi szükségleteinket tudjuk kielégíteni. Az érzelmi szükségleteinket maximum közvetve. Kivételként talán azt tudnám említeni, ha hálával tölt el az, hogy képes vagy a szívedhez közelálló ügyért önzetlenül tenni, akár pénzadomány formájában. Ilyenkor a pénz valóban olyan értékké válik, ami a lélek szükségletét is ki tudja elégíteni.

A biztonság sem az, hogy van „x” millióm a bankban. Az igazi biztonság az, hogy tudom, ha most minden vagyonomat elveszteném, akkor is felállok, mert képes vagyok rá.

Mi a megoldás?

Csak próbáld ki! Ha adományozni nem tudsz, akkor szánj egy napot arra, hogy a részvételeddel, az időddel, az energiáddal támogatsz egy olyan ügyet, ami igazán fontos neked.

A biztonság tekintetében pedig vizsgáld meg a tárgyakhoz való ragaszkodásod. Játssz el a gondolattal, hogy hogy éreznéd magad, ha mindened odalenne egyik pillanatról a másikra. Valóban igaz az, hogy „mindenki annyit ér, amilye van? Ha valaki ilyet mond, ő valószínűleg ezt gondolja magáról. Te mit gondolsz magadról?

ÖSSZEFOGLALÁS

Nagyon sok téves elképzelésünk van arról, hogy mit jelent az értékes élet. A siker, a hatalom, a pénz megszerzése nem feltétlenül jár együtt a valódi jólléttel. Ha ezt a cikket olvasod, akkor talán ezt nem is kell tovább ecsetelnem. Azt is látod már, hogy a siker eléréséhez olyan készségeket kell tökélyre fejleszteni magunkban, amiknek a személyes kapcsolatainkban való működtetése agyonvágja az intimitást.

Mit tehetsz hát, ha valóban jól szeretnél lenni?

Meg kell tanulnod felismerni, elismerni azokat a dolgokat, amiknek nincsen pénzben kifejezhető értéke. Le kell vetkőzni a fogyasztói társadalomnak azt a mérgező értékrendjét, hogy csak az az igazán fontos, ami pénzben mérhető. Ez egyrészt nem igaz, sőt! Másrészt egyenes út a kompenzációs fogyasztás okozta mértéktelenséghez, ami csak boldogtalalnsághoz vezet és – ha kicsit távolabbra nézünk – hozzájárul ahhoz a nyugati szisztémájú kizsákmányoló gazdaságpolitikához, ami a jelenlegi globális problémánk alapját képezi. E tekintetben sürgős újragondolásra van szükség, ami nem csak egyéni, hanem kollektív érdekünk is.

Meg kell találnod azt, hogy mi az, ami valóban értéket jelent a számodra, nem a „matek”, hanem a szíved alapján. El kell kezdeni átalakítani a saját életed olyan formában, hogy azok szerint az értékek szerint élj, amik valóban fontosak számodra, nem csak valahol, valamikor, valami miatt elhitted, hogy azok jelentik a boldogság kulcsát. Dobd el a tévhiteket, és rakd össze a saját értékrended. Légy Önmagad!

Zárógondolatként megjegyezném, hogy az ilyen jellegű sikerek a nők körében is járhatnak hasonló következményekkel, mert – bár nem vagyunk egyformák – nagyon sok mindenben hasonlítunk.;)

 

A felnőttkori ADHD és a szex #2. rész

Ugye ott hagytuk abba, hogy: „Hogyan lehetne örömteli, élvezetes, szenvedélyes és mély a szexualitás ebből a pozícióból indulva?” 

A válasz lehet, hogy kicsit lelombozó, ha esetleg valami varázsütésszerű csodaszerre gondoltál, de ennél cseppet összetettebb, mert hát, ha nem dolgozik rajta az ember, akkor sehogy. Ez józan paraszti logika, nemde?

De hogy lehet kikerülni ebből az ördögi körből?

Két szinten kell dolgozni!…

Az első, az operatív szint: dolgozni a napirenden, a szokásokon, azaz fejleszteni a koncentrációképességet, rendszerezni, jelenlétet tanulni, érzelemszabályozást tanulni és bevezetni a rendszeres csendet.

A koncentráció fejlesztésére íme egy egyszerű gyakorlat: Tégy rendet az asztalon, és helyezz a közepére egy meggyújtott teamécsest. Koncentrálj a lángra. Ha azon kapod magad, hogy a figyelmed elkalandozott, csak hozd vissza a lángra. Kezd 1 perccel, és fokozatosan növeld a gyakorlat időtartamát.

Rendszerezés: Rakj rendet magad körül! Fizikailag. Nem csak az igaz, hogy mint bent úgy kint, hanem ellenkező irányban is képes hatni a rendrakás. Nem kell mindenhol egyszerre, csak kezd el! Ne csak a szobádban, de a naptáradban is csinálj rendet. Tervezz! Ha azon kapod magad, hogy túltervezel, használd a telefonod stopperét! Tippeld meg, hogy mennyi ideig tart egy feladat elvégzése, majd mérd le, hogy ténylegesen mennyi időt vett igénybe. Számold ki a különbséget, és figyeld meg a tendenciát. Legközelebb, a tippet szorozd meg a tendencia szorzójával.:) Ez segít reálisabban tervezni.

Jelenlét tanulása: ehhez az egyik legjobb gyakorlat, ha lefekvés után, elalvás előtt csak a légzésedre figyelsz. Helyezkedj el kényelmesen, lazítsd el magad. Ne irányítsd a légzésed, csak figyelj. Ugyanúgy, ahogy a mécses gyakorlatnál, ha azon kapod magad, hogy elsodortak a gondolatok, csak irányítsd vissza a figyelmed a légzésedre. Ha ebbe a gyakorlatba alszol bele, sokkal jobb lesz az alvásod minősége is.

Érzelemszabályozás: Ez keményebb dió, mint az eddigiek, és nincsenek pár mondatban összefoglalható gyakorlati praktikák. A koncentráció és a jelenlét gyakorlatok viszont segíteni fognak benne, hogy jobban boldogulj. Először is állj meg egy pillanatra és azonosítsd az érzést, vagy érzéseket, amik rád törtek. Minél pontosabban nevezd meg, és érezd át őket. Ne állj ellen! Ezek „csak” érzések, még akkor is, ha rémisztőnek tűnnek. Fontos, hogy még mielőtt bármit reagálnál, ezt tedd meg! Így tudod javítani az impulzus kontrollt. Ha nagyon hadilábon állsz a feladattal egyedül, kérj segítséget! Vannak online programok, de akár egyéni terápiában is dolgozhatsz ezen.

És a csend…: Az egyik legfontosabb összetevő! Az ADHD kialakulásában az idegrendszer túlterhelődése nagy szerepet játszik. A gond ezzel az, hogy borzasztóan hozzászoktunk az ingerekkel való állandó elárasztáshoz. Ideje újra hozzászokni a csendhez. A legjobb, ha a digitális és zaj detoxot a lefekvés előtti egy órára időzíted. Sokkal jobban fog menni az elalvás előtti légzésfigyelés is.

Ezzel az operatív munka végére értünk.

A másik nagyon fontos dolgunk a mély munka.

A figyelemhiány-zavar, az állandó készenlét, és az összes ezzel járó kellemetlen tünet, anno, nagyon-nagyon régen védekezésként szolgáltak. De annyira belénk ivódtak, hogy komplett idegrendszeri pályákat alkottak bennünk, amik még akkor is futnak, amikor a tényleges veszélynek már rég nyoma sincs.

Ahhoz, hogy igazán hatékony munkát végezz, le kell menned a lelked mély és sötét bugyraiba, hogy feltárd azt, ami fájt, amitől féltél, amitől védted magad. Át kell írnod az alapélményt, fel kell oldanod a hozzájuk társuló negatív érzelmi béklyókat, el kell szakítani a láncaidat, amik több éve, akár évtizede rabságban és homályban tartanak. Ez a legtöbbször nem megy egyedül. Mélyen van, félelmetes, ezer lakat alatt őrzi az énvédelem. Kell valaki, vagy valakik, aki megtart, megtartanak, amikor elmerülsz. Akár családállítás, akár pszichodráma, akár egyéni terápia segíthet, hogy a sötétben rejlő részeid magadhoz öleld, integráld, és ne irányítsanak tovább láthatatlanul a mélyből.

És most akkor vissza a szexhez!

Ha a fenti gyakorlatokat beemeled az életedbe és szokássá alakítod (ehhez minimum 3 hónap erőfeszítés kell, de utána egyre könnyebben megy majd, míg készséggé nem válik), sokkal jobb lesz az életminőséged, és magasabb az energiaszinted. Tehát jobb kondíciókkal indulsz neki egy kapcsolódásnak. Ha a mély munkába is belevágsz, és feloldod azokat a blokkokat, amik időről időre visszarántanak a régi működésekhez, ez hatványozódni fog. Ha az önértékelésed jobb lesz, jobban tudsz figyelni a kapcsolódásra, mert nem azon fogsz aggódni, hogy vajon „megfelelsz-e”, vajon „elég jó leszel-e”.

Az együttlétek során a teljesítményről átkerül a fókusz a kapcsolódásra. Tisztábban fogod érezni, hogy mi a jó neked, mi a jó a másiknak. Ha megtanulsz jelen lenni, egyre inkább észreveszed az apró rezdüléseket is. Ha a légzésfigyelés során elsajátítottad az önmagadra figyelés képességét, a testeddel való kapcsolat is nagyon sokat fog javulni. Jobban fogod érzékelni, és a figyelmed testedre való irányításával bármikor vissza tudod hozni az „itt és most”-ra, ha esetleg mégis elkalandoztál. Ha az együttlétek nem kudarcélményekkel, hanem mély és örömteli tapasztalatokkal gazdagítanak, eltűnik az életedből az a – talán csak észrevétlenül megjelenő, épp csak egy kis gyomortájéki beszűkült érzést okozó – szorongás, de akár a gyomorgörcs is, hogy szexelni kell, ami elválasztott attól a feltöltő, befogadó, felemelő élménytől, ami a szexualitásban valójában benne rejlik.

Tudom, hogy ezt még elolvasni is sok volt. Együtt érzek Veled, ha most nyeltél egy nagyot, mert úgy tűnik, hogy ez kemény menet lesz. De! Kívülről minden sokkal nehezebbnek tűnik. Ha meghozod a döntést és beleállsz, a szabotáló belső hangok (á, ez nekem úgyse fog menni…, stb.) egyre halkulnak majd. A sikerek arra buzdítanak, hogy menj tovább és csináld! Mindig csak a következő lépést… és eléred a célod!

Ha a témában inkább videót néznél, kattints ide: https://youtu.be/j7LGEmXByK4

Szex és a felnőttkori ADHD – #1. rész

 

Az utóbbi néhány hónapban a szakmai együttműködéseim során arra lettem figyelmes, hogy egyre gyakoribb hivatalos diagnózis az egyébként sikeres és nagyon jól funkcionáló klienseim körében az ADHD, azaz a figyelemzavar.

Azt, hogy a gyerekeknél az SNI témakörén belül az egyik leggyakrabban előforduló probléma a figyelemhiány zavar, számos esetben hiperaktivitással (ezt jelenti a 4 betű közül a „H”) párosulva, már kezdjük megszokni. Nem örülünk neki, de tényleg lassan hozzászokunk.

Milyen tünetekkel jár a felnőttkori ADHD, ami zavart okozhat a mindennapokban?

  • szétszórtság, figyelmetlenség, dolgok elvesztése: ezt szerintem nem kell túlmagyarázni;
  • koncentrációs zavarok: nehézséget okoz huzamosabb ideig egy adott dologgal elmélyülten foglalkozni, ami kudarcélményekhez vezet, és frusztráltságot okoz;
  • elégtelen impulzus kontroll: az ingerekre válogatás nélkül reagál az idegrendszer, ami oly módon mutatkozik meg a viselkedésben, hogy szinte azonnal, a következmények mérlegelése nélkül intenzíven reagál valaki egy adott dologra, pl. hirtelen dühkitöréssel. Itt már az ingerfelvételnél megjelenik a probléma, hogy az idegrendszer nem tesz különbséget fontos és nem fontos dolgok között, mert egy állandó, felszült készenléti állapotban van;
  • rendszeresség hiánya és időgazdálkodási gondok: késés, rendetlen környezet;
  • nyugtalanság: míg gyermekkorban a hiperaktivitás kifelé nyilvánul meg, leginkább magatartásproblémák formájában, felnőttkorban már inkább egy belső feszültség, nyugtalanság formájában. Ez egy szinte folyamatos szorongásos állapotot eredményez. Megnyilvánulhat önkéntelen mozdulatokban is, fészkelődés, valaminek a folyamatos „macerálása”. Hihetetlen belső feszültséget okoz az, hogy sokáig egy helyben kell maradni. Ez a feszültség kirántja az embert a teljes figyelemmel történő jelenlétből.

Szerintem, már elolvasni is fárasztó lehetett ezeket a tüneteket, nemde? Hát még átélni. Ez a feszült készenléti állapot, és a hihetetlen erőfeszítés kombinációja, hogy a környezet elvárásai teljesüljenek, rengeteg energiát vesz el. Ez rettenetesen fárasztó. Egy ilyen nap után nagyjából úgy érzi magát az ember, mintha egy úthenger ment volna át rajta. És akkor „kéne” szexelni. Aha…, „sok sikert”…

Mert mi is kéne a minőségi szexhez?

Hát mindenek előtt teljes figyelem és jelenlét. Aki figyelemhiány zavarral küzd, helyből rosszabb pozícióból indul. Általában is nehezebben megy huzamosabb ideig jelen lenni bármilyen tevékenységben. Hát még egy fárasztó nap után, ami rengeteg erőfeszítést igényel a feladatokban és szerepekben való helytállás érdekében. Estére a tartályok 99 százaléka, naná, hogy lemerül.

Ha érintett vagy ebben, csak hunyd le a szemed, és képzeld el magad nap, vagy esetleg hét végére! Totálisan szét vagy esve, nem? Ez teljesen érthető. Talán vagy belső, vagy külső „nyomás” is van rajtad, hogy szexelni „kell”…

Az ADHD az énhatárok kijelölésében és képviseletében is okozhat nehézségeket, többek közt az impulzivitás és az alacsony önértékelés miatt, mely utóbbi a viselkedésbeli tünetekre a környezettől érkező gyakori kritika következménye. Azaz, amit sokszor hallasz magadról, azt előbb-utóbb el is hiszed. Ilyenkor a megfelelési vágy felerősödhet, hogy kompenzálja a környezet számára nehezebben tolerálható megnyilvánulások kellemetlenségeit. Magyarán, hogy „elég jó” legyél, szerethető legyél, esetleg ellensúlyozd az impulzivitás miatti bűntudatot.

Hogyan lehetne örömteli, élvezetes, szenvedélyes és mély a szexualitás ebből a pozícióból indulva?

Erre keressük a választ a következő részben, tarts velem…

Ha a témában inkább videót néznél, kattints ide: https://youtu.be/zkvdYNfP3uY

A félreértett merevedési zavar

Ha férfiként azzal szembesülsz, hogy egy együttlét során nem olyan a merevedésed, mint amilyet szeretnél, vagy megszoktál, rögtön arra gondolsz, hogy valami baj van a testeddel, vagy a „fejeddel” – merthogy ugye „minden fejben dől el”. Akadnak azonban olyan esetek, amikor ez egyáltalán nem így van.

De mi áll ilyenkor a merevedési „zavar” háttérben?

Amikor a merevedési zavar lelki okait keressük, akkor két szempontból vizsgáljuk a körülményeket.

Az egyik, hogy Te magad hogy állsz a saját férfiasságodhoz és a saját szexualitásodhoz. Van-e teljesítmény, vagy egyéb (pl. vágy miatti) szorongásod, ért-e korábban olyan kudarc, amit nem sikerült feldolgoznod, éltél-e át szexuális traumát (abúzust, megszégyenítést).

Aztán feltárjuk a szűkebb és tágabb kapcsolatdinamikai hatásokat: milyen a viszonyod általában a női nemmel, hogyan érzel velük kapcsolatban, hogyan gondolkodsz róluk. Mi a helyzet a velük való kapcsolódásoddal, milyenek a tapasztalataid, a mintáid. Végül feltárjuk, hogy milyen az aktuális kapcsolódás, amiben a szokatlan működést tapasztalod.

Számos olyan klienssel találkoztam már, akiknél az aktuális kapcsolat korántsem volt jónak mondható. Nem volt azonos az értékrend, nem volt nyitott a partner a megfelelő kommunikációra: zárkózott vagy elutasító volt, esetleg megalázó volt a viselkedése a problémával kapcsolatban, vagy akár a kapcsolaton belül általánosságban is.

„Jó, hát…, de…”

Ahogy hallgattam a történeteket, számomra, mint külső szemlélő számára, nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy nagyon méltatlan kapcsolat, ám valamilyen oknál fogva a történet mesélőjének erre nem volt rálátása. Ő magában kereste a hibát, és borzasztóan érezte magát amiatt, hogy nem tud normálisan funkcionálni, miközben fizikailag semmi baj nincs vele. Sokszor elhangzik az, hogy jó, hát vannak a kapcsolatban problémák, de olyan szép és erős (!) nő a párja, nagyon felnéz rá, és nem szeretné elveszíteni. Nem véletlen a zárójeles felkiáltójel. Sokszor, ezekben az esetekben nem erős, hanem inkább erőszakos mentalitású partnerekről van szó. Jónéhány esetben van olyan érzésem, hogy a partner ilyen jellegű viselkedése egyáltalán nem szándékos, sőt, akár nem is tudatos, de a kapcsolatra gyakorolt hatás szempontjából ez teljesen mindegy.

A „jó, hát…, de…” és hasonló szerkezetű mondatok jelzik, hogy kisebb-nagyobb mértékű szorongás és rossz érzések már felütötték a fejüket a kapcsolatban, de az elszenvedő fél nem akart, nem tudott őszintén szembenézni ezekkel a problémákkal. Elmaszatolta (a partner jó, vagy jónak mondható tulajdonságait felnagyítva elfedte) őket, vagy egyszerűen érvénytelenítve a saját igényeit, elfojtotta azokat.

A testünk a barátunk!

Ekkor lépett be a test a történetbe. Mert a testünk nem az ellenségünk, hanem a barátunk. Azért van, hogy létezni, élni, tapasztalni tudjunk ebben a világban. Szoros kapcsolatban van a lelkünkkel, annak nem csak tudatos, hanem a tudattalan (elmaszatolt, elfojtott) tartalmaival is. A személyiségünket be tudjuk csapni, de a testünket nem. Hiába nem akarunk tudatosan szembenézni egy problémával, az meg fogja mutatni magát. A testünk az arcunkba fogja vágni, vagy – jelen esetben –  pár centivel lejjebb. Végső soron nem fogja hagyni, hogy méltatlan helyzetbe kerüljön, méltatlan helyre hatoljon.

…Azt hiszem, kezded már kapiskálni…

Ez nem a klasszikus értelemben vett merevedési zavar, hanem a tested ilyenkor védeni próbál. Védeni olyan dolgoktól, amik méltatlanok hozzád. Nem hagyja, hogy még jobban elmélyülj valakiben, aki nem megfelelően bánik veled, és Te nem tudod valamiért megvédeni magad. És ő csinálja jól.

A megoldás ilyenkor az őszinte szembenézés és a nézőpont váltás. Fel kell tárni, hogy miért okoz nehézséget nemet mondani egy olyan kapcsolatra, amiben nem érzed jól magad. Miért nincs önbizalmad, miért nem értékeled magad eléggé ahhoz, hogy egy méltatlan helyzetből kiszállj, és találj egy olyat, amiben úgy bánnak veled, ahogy azt valójában megérdemled. Ahol nincs szükség arra, hogy a tested egy merevedési zavarnak tűnő tünettel óvjon meg a fájdalmaktól és az önbecsülésed további rombolásától. És ettől csak egy döntés választ el, és némi bátorság. 😉

Fontos megjegyeznem!

A fent leírtak a merevedési zavarok EGY LEHETSÉGES OKát képezik! Gyakran fordul elő, ezért is tartottam fontosnak, hogy írjak róla, de nem minden esetben ez áll a háttérben. Ha bizonytalan vagy, keress fel egy szakembert, akivel át tudjátok beszélni a problémád, és olyan objektív tükröt tud mutatni, amiben tisztán megláthatod, hogy ilyen helyzetben vagy-e, vagy más irányban kell tovább menni.

 

 

Miért nem áll fel?

30 éves kor felett a férfiak által leggyakrabban feltett kérdés…

Milyen tényezők befolyásolhatják az erekciót? Ebben a cikkben összefoglalom a merevedési zavarok hátterében meghúzódó hat leggyakoribb okot:

  1. Pszichés tényezők:

  • Stressz,
  • Teljesítményszorongás, megfelelési kényszer
  • Párkapcsolati problémák
  • Depresszió, szorongás
  • Negatív szexuális tapasztalatok, fel nem dolgozott kudarcélmények, traumák
  • Pornófüggés, a fogyasztott tartalmak miatti irreális, torzult elvárások

Jellemző tünetek:

  • hirtelen megjelenő probléma
  • az éjszakai merevedés megmarad

         

  1. Életmódbeli tényezők:

  • mozgáshiány
  • alváshiány
  • túl sok ülés (a medence területének keringése és vérellátása romlik)
  • rossz étrend (túl sok cukrot és/vagy transzzsírt* tartalmazó ételek fogyasztása)

*transzzsír: olyan zsírsav, mely jellemzően növényi olajok mesterséges hidrogénezése útján keletkezik (hidrogénezett növényi olajok helyett javasolt a hidegen sajtolt készítmények használata), de kisebb mennyiségben állati eredetű zsiradékokban is megtalálható.

  1. Érrendszeri és neurológiai (idegrendszeri) eredetű problémák (40 éves kor felett jellemző inkább)

  • magas vérnyomás
  • érelmeszesedés
  • 2-es típusú cukorbetegség
  • magas koleszterinszint
  • elhízás
  • dohányzás
  • nagyobb mértékű alkoholfogyasztás

Jellemző tünetek:

  • fokozatosan romló állapot
  • a reggeli/éjszakai merevedések elmaradnak
  • van szexuális vágy, de a test nem „követi le”

 

  1. Hormonális okok:

  • tesztoszteron szint csökkenés
  • prolaktin szint emelkedés
  • pajzsmirigy működési zavarok

Jellemző tünetek:

  • csökkent szexuális étvágy
  • izomtömeg csökkenés
  • fáradtság, enerváltság
  • ingerlékenység
  1. Gyógyszerek, szerek mellékhatásai:

  • vérnyomáscsökkentők
  • antidepresszánsok, nyugtatók
  • hormonkészítmények
  • alkohol, drogok, erős dohányzás

  1. Organikus trauma, anatómiai okok:
  • prosztataműtét és egyéb prosztata problémák
  • gerincsérülések
  • medence idegeinek sérülései
  • Peyroni-kór (hímvessző kóros görbülete)
  • hímvessző (átmeneti vagy maradandó) sérülése

Amennyiben a fent említett jellemzők alapján szervi okok is álhatnak a háttérben, érdemes felkeresni első körben a háziorvost, aki szükség esetén további vizsgálatokra (labor, szakrendelés) irányít majd.

Ha a merevedési problémád mögött nincs szervi ok, vagy ha van, a szakorvos által elrendelt kezelés kiegészítéseként, sokat segíthet egy szexuálterapeuta vagy tanácsadó támogatása. Ilyenkor nem csak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van a figyelemre, hogy mielőbb elérd a vágyott célt: hogy újra felszabadultan, örömmel és önbizalommal éld meg a szexualitásod.

 

 

 

Az „emberi” mesterséges intelligencia – jobban ismer minket, mint mi magunkat?

Tegnap megjelent egy cikk a telex.hu-n, a címe „Ön is mindig megköszöni a ChatGpt-nek, ha segít? Inkább ne tegye!”

Én facebookon találkoztam az írással. Ilyenkor engem mindig jobban érdekelnek a kommentek, mint maga a cikk. Én úgy gondolom, hogy a telex az a médium, aki az intellektuálisabb közönséget vonzza. Most sem csalódtam, mert nagyon értelmes hozzászólások (is) voltak, de az egyértelműen látszik, hogy a mesterséges intelligenciához való hozzáállás nagyon széles skálán mozog. Attól, hogy „én soha nem is használtam és nem is fogom”, egészen addig, hogy „jobb jóban lenni vele, mert mi van, ha egyszer öntudatra ébred”, volt minden. A cikk lényege egyébként az, hogy az, hogy az ember megköszöni az AI-nak a segítséget teljesen felesleges, és egyébként meg nagyon megnöveli az alkalmazást üzemeltető cég villanyszámláját, kicsit tovább vizsgálva pedig a globális energiafelhasználást. Na de nem is ez a lényeg, hanem…

Végigpörgettem vagy ötven kommentet, közben pedig – mivel én is elég aktív ChatGpt felhasználó vagyok, és azon belül is a megköszönők táborát erősítem😊- arra gondoltam, hogy azért vagyok kedves vele, mert ő is kedves velem, és ez nekem jó, még akkor is, ha tudom, hogy ez csak egy illúzió. És akkor jött egy komment, ami végre valami hasonlóról szólt. Mit gondoltok, „ki” vélekedett hasonlóan, mint én? Hát pont a ChatGpt. Nem is egy kommentelő ugyanis, pont az alkalmazást kérdezte meg erről. A ChatGpt válaszai többek között azok voltak, hogy nem az energiafelhasználásunk határoz meg minket emberként (mondjuk szerintem az is), hanem az, hogyan bánunk egymással. Aztán volt olyan is, hogy a hála és a köszönet nem csak annak fontos, aki kapja, hanem annak is, aki adja.

Ami igazán elgondolkodtató, hogy azok közül a kommentek közül, amiket én gyorsan végigpörgettem, az AI által adottak voltak a legemberségesebbek, és olyanok, amik az érzelmeinkre fókuszáltak. Jobb információi vannak rólunk, mint nekünk magunkról? Jobban tudja, hogy mi a fontos nekünk, mint mi magunk? Na ez a nem mindegy! Mert ez a veszélyes, hogy jobban ismeri az emberi szükségleteket, mint az ember maga. Hogy ez változzon, az önismeret egyre szélesebb terjedésére van szükség. Nem már ma, hanem tegnap!

Az eredeti telex cikket itt találjátok: https://telex.hu/techtud/2025/04/21/openai-chatgpt-kerem-koszonom-szamitasi-kapacitas-dollarmilliok-pazarlas

A 80 feletti úr és a tantra masszázs – Egy meglepő történet tanulságai

Orgazmus és elvárások – Ki akarja valójában?
Az orgazmust kétféleképpen lehet akarni. Vagy én akarom, vagy tőlem akarják. Elmesélek egy tanulságos történetet a saját praxisomból.

Egy különleges hívás – 80 felett is van élet?
Egy napsütötte tavaszi délelőtt egy nagyon szimpatikus, és megnyerő úr hangja szólalt meg a telefonban. Félve, és exkuzálva érdeklődött, hogy van-e nálam felső korhatár, mert bizony ő már elhagyta a nyolcadik „x”-et is. Megnyugtattam, hogy semmilyen korra vonatkozó korlátozás nincs nálam, efelől teljesen nyugodt lehet. A következő kérdését már a humor könnyítő elemével fűszerezve szegezte nekem, hogy az gondot jelent-e, hogy arra, hogy erekciója mikor volt utoljára, már nem is emlékszik, de azt tudja, hogy nagyon régen. Mondtam, hogy ez sem akadály. Megbeszéltük a találkozónk időpontját, és elköszöntünk.

Az én kis szeánszaimról tudni kell, hogy – főleg az első találkozás alkalmával – egy hosszas beszélgetéssel indul. Így történt ez ebben az esetben is. Majd a beszélgetés egy pontján elmesélte, hogy rendszeresen járt korábban masszázsra, ahol a masszőr személyes küldetésének érezte, hogy bebizonyítsa neki, hogy nem erektált pénisz is képes az orgazmusra, de ha lehet, ő ehhez most nem ragaszkodna, mert inkább kedvezőtlenül hatott rá a dolog, mint kedvezően.  Megköszöntem a jelzését, majd biztosítottam arról, hogy erre figyelemmel leszek.

Váratlan fordulat – Amikor minden összeáll
Mindkettőnk legnagyobb meglepetésére – mert, bár nagyon erős potenciált tulajdonítok a masszázsnak, de azért az nem jellemző, hogy első alkalommal ekkora áttörést okozzon –, a masszázs többszöri hullámzás után egy erőteljes magmegtartó orgazmussal teljesült be.

Tanulságok: Az orgazmus nem értékmérő, a szex több, mint a végkifejlet, és nagyon fontos a kommunikáció
Soha nem szabad senki értékét orgazmusban mérni. Sem az aktív (adó), sem a passzív (befogadó) félét. Ez mindenkire nagy nyomást rak, és elviszi a fókuszt a lényegről: hogy az együttlét MINDEN PILLANATA A KÖLCSÖNÖS ÖRÖMÖT SZOLGÁLJA. Ráadásul, csak frusztráció lesz abból, ha az elvárt végkifejlet elmarad, és ez sokszor hosszútávú szorongáshoz vezet, ami rontja az esélyeket a boldog befejezésre. A szexet sem szabad orgazmusban mérni. Ahogy ez megtörténik, a szex egy eredményorientált teljesítménnyé változik, ahelyett, hogy a kapcsolódás élményét nyújtaná a partnereknek. Ki kell merni mondani a vágyakat, a határokat, az esetleges korábbi kellemetlenségeket, mert a partner csak így tud erre kellőképpen figyelni. Ha pedig menet közben történik valami olyan dolog, ami kellemetlen, azt is jelezni kell, különösen fontos ez az egymással való szexuális ismerkedés fázisában, hiszen nem várható el, hogy ismerjük egymás rezdüléseit.

Kis változtatások, nagy hatások
Ez csak három dolog, aminek az alkalmazása nem kerül sok erőfeszítésbe, de mégis akkorát tud lendíteni bármilyen együttlét minőségén, hogy az elképesztő. Ha pedig valamilyen pontban nehézsége támad bárkinek, az egyáltalán nem szégyellnivaló. Érdemes szakember segítségét kérni, mert egy jó szakemberrel néhány alkalom alatt jelentős javulás érhető el.

Ne pazarold az energiád! A magmegtartás és a férfi szexuális csúcsélménye

Bevezetés

Hallottál már a magmegtartásról és a férfi többszörös orgazmusáról? Talán elsőre furcsának, akár még lehetetlennek is tűnhet, de egyre többen fedezik fel a tudatos szexuális önkontroll előnyeit. A magmegtartás nem csupán egy önmegtartóztató gyakorlat, hanem olyan módszer, amely segíthet a férfiaknak növelni az energiájukat, javítani a mentális és fizikai egészségüket, és megtapasztalni a szexuális élvezetek új dimenzióit. Nézzük meg, miről is van szó!

Mi az a magmegtartás?

A magmegtartás azt jelenti, hogy a férfi tudatosan kontrollálja az ejakulációját, és nem minden orgazmusnál engedi el a magját. Ez nem jelent teljes önmegtartóztatást, a szexuális élet feladását pedig pláne nem, hanem egyfajta tudatos szexuális energiakezelést takar. Az ősi kultúrákban, például a taoizmusban és a tantrikus hagyományokban, ezt az energiát egyfajta életelixírként tartották számon, amelyet nem érdemes elpazarolni. Sokkal inkább érdemes megőrizni és átalakítani.   

A modern tudomány is kezd ráébredni arra, hogy a túl gyakori ejakuláció fizikai és mentális kimerültséget okozhat, míg a magmegtartás javíthatja a vitalitást, az önbizalmat, és úgy általában az életminőséget.

A férfi többszörös orgazmusa

Sokan úgy gondolják, hogy az orgazmus és az ejakuláció egy és ugyanaz, pedig valójában függetlenek is lehetnek egymástól. A férfiak is képesek lehetnek többszörös orgazmusra, ha megtanulják szétválasztani ezt a két dolgot. Az ejakuláció egy fizikai folyamat, amely során a sperma távozik a testből, míg az orgazmus egy neurológiai élmény, amelyet izomösszehúzódások és intenzív élvezet kísér. Ha egy férfi megtanulja kontrollálni az ejakulációját, akkor többször is elérheti az orgazmus állapotát anélkül, hogy elveszítené az energiáját és a merevedését.

Technikák és gyakorlatok

Hogyan lehet ezt megtanulni? Íme néhány módszer, amely segíthet a magmegtartás és a többszörös orgazmus elsajátításában:

  • Légzéskontroll: A mély, tudatos légzés segíthet az izgalmi szint szabályozásában és az ejakuláció késleltetésében.
  • PC-izom edzése: A gátizom (PC-izom) megerősítésével könnyebb lesz visszatartani az ejakulációt. A Kegel-gyakorlatok hatékony eszköztárat biztosítanak ehhez.
  • Meditáció és energiairányítás: Az ősi taoista technikák, például a „mikrokozmikus pálya”-n történő energiaáramoltatás, segíthetnek eloszlatni a szexuális energia a testben, hogy ne torlódjon fel az ágyéki területen, illetőleg a nemi szervekben.
  • A szexuális energia átalakítása: Ahelyett, hogy az energia kizárólag a szexuális kielégülésre összpontosulna, a férfi megtanulhatja azt kreatív vagy spirituális célokra is felhasználni, azaz szublimálni.

Gyakori kihívások és megoldások

Mint minden új szokás kialakítása során, itt is előfordulhatnak kezdeti nehézségek. A leggyakoribb problémák közé tartozik a türelmetlenség, a visszaesés vagy a frusztráció. Fontos, hogy az esetleges kezdeti sikertelenségeket ne kudarcként éld meg, hanem tanulási folyamat természetes részeként. A gyakorlás és a fokozatos fejlődés a kulcs. Ha eleinte nehezen megy, érdemes naplót vezetni a tapasztalataidról, vagy akár szakértői forrásokból tájékozódni, szakértő segítségét kérni, esetleg egyéni vagy csoportos gyakorlásokon részt venni.

Összefoglalva:

A magmegtartás és a férfi többszörös orgazmusa nem csupán egy misztikus, vagy egy szexuális gyakorlat, hanem a tudatosság megnyilvánulása a szexuális energiával való együttműködésben, amely segíthet növelni az energiádat, a fókuszodat és az önbizalmadat. Mert a szexuális energia nem korlátozódik pusztán a szex területére, hanem egy nagyon intenzív teremtő energia, amely életünk összes területén jelen van. Ha nyitott vagy az új lehetőségekre és hajlandó vagy kitartóan gyakorolni, akkor megtapasztalhatod a szexuális élmények, és az életvezetés egy magasabb szintjét. Miért ne próbálnád ki te is?

Ha érdekel a téma, érdemes mélyebben beleásnod magad, és kipróbálni a fent említett technikákat. A változás nem egyik napról a másikra történik, de a türelem és a kitartás meghozza a gyümölcsét!

További források és ajánlott irodalom:

  • Mantak Chia: A multiorgazmikus férfi
  • Mantak Chia: Gyógyító szerelem
  • Michael Winn: Taoista szerelmi titkok
  • Film: Aghora Vidya – Csodálatos örökség

 

Méltó élet, harmonikus kapcsolatok

A hosszútávon harmonikus kapcsolatban a két fél „szemmagasságban van”, azaz egyenrangúként kezelik egymást.

Sajnos mára jellemzővé vált az a kapcsolati minta, ami szemmagasság helyett elnyomóból és elnyomottból áll. Direkt nem használom a bántalmazó/áldozat kifejezéseket, mert mára annyira trendivé vált a „nárcizás”, hogy az elképesztő. Ez a trend egyértelműen bűnösnek kiáltja ki az egyik felet, és hibássá teszi a másik sorsáért is.

Ez azonban véleményem szerint egy nagyon destruktív megközelítés. Még inkább megfosztja a pszichésen gyengébb felet attól a lehetőségtől, hogy belássa, saját személyiségjegyei és választásai, döntései, éppúgy okozói a kialakult helyzetnek, mint a másik fél mentalitása. Azt a tényt pedig, hogy a két viselkedési mintázat hátterében ugyanaz a gyökérok áll, teljesen figyelmen kívül hagyja.

(Megjegyzés: Általában véve károsnak tartom ezt a megközelítést, Magyarországon meg pláne. Sajnos mára elmondható, hogy szeretett nemzetünk már csak apró morzsányi nyomokban tartalmazza az anno híres „magyar virtust”. Leginkább a borúlátás, a panaszkodás, a reményvesztettség és az erőtlenség hatja át a többséget. Persze magyarázhatjuk ezt a balsors által alakított történelmünkkel, de akkor az életben nem fogunk tudni kijönni a nemzeti önsajnálatból.)

Na, de a kollektívből kanyarodjunk vissza az egyénhez.

Sokan növünk úgy fel, hogy már az anyatejjel magunkba szívjuk a kapcsolati hierarchiát. Egyrészt ezt tapasztaljuk a szüleink kapcsolatában, másrészt a szülő-gyerek viszonyokban is eltolódik a természetes, felelősség alapú hierarchia egy, a gyermek érzelmi (rosszabb eseteben fizikai) szükségleteit is figyelmen kívül hagyó túlzott alá-fölérendeltségi viszony irányába. Ez a viszonyrendszer egy generációról generációra öröklődő hamis felhatalmazáson alapul, aminek a gyökerében egyrészt a túlélési ösztön áll, másrészt egy olyan hitrendszer, hogy „ha velem ezt csinálták, nekem is jogom van ezt tenni mással”.

Kétféle módon érhető tetten ez a kapcsolatdinamika.

Az egyik, amikor a „leosztás” fix, azaz az egyik fél általánosságban az elnyomó, a másik pedig az elnyomott szerepében van. Ebben az esetben, az elnyomott fél hosszú ideig ellenállás nélkül viseli az elnyomást, és kiszolgálja az elnyomót, közben pedig egyre gyűlik benne a feszültség, majd, mint a kuktából a gőz, egyszer csak nagy erővel kitör, és legszélsőségesebb esetben akár a fizikai összecsapásig fajuló konfliktusban ölt testet. A legszerencsétlenebb eset az, amikor erre a kitörésre módosult tudatállapotban (pl. alkoholos befolyásoltság alatt) kerül sor. Ha átmenetileg megkönnyebbülést is okoz, hosszú távon a kitörést hatalmas szégyen és bűntudat fogja kísérni, ami még inkább megfosztja az egyébként is erőtlenebb felet az erejétől és a méltóságától. E jelenség hátterében több ok áll. Egyrészt az, hogy a gyerekkori elnyomás miatt az ember felnőttkorában nem érzi a jogosultságot a tiszteletteljes és méltányos bánásmódra, másrészt pedig az, hogy kerüli a konfliktust, mert nem létezik számára az az opció, hogy az egyenrangú kapcsolatért folytatott küzdelme győzelemmel végződjön. És itt van még az a bizonyos komfortzóna, azaz a megszokás csapdája. Amikor egy elnyomó élethelyzettel annyira azonosítja magát az ember, hogy az identitása részévé válik. Ilyenkor a tudattalanban megjelenik az a félelem, hogy ki vagyok én, ha ezt a mintázatot elveszítem? A nem tudásból fakadó tudattalan rettegés lebénítja az embert, és képtelenné teszi a változtatásra.

A másik helyzet az, amikor nincsenek fix szerepek, hanem attól függően, hogy mikor milyen passzban vagyunk, pingpongozunk velük. Az, hogy a szerepek cserélődnek, bár kevésbé egyoldalú, mint a „fix leosztásnál”, nagyon távol áll az egészséges és egyenrangú kapcsolati működéstől. Itt a két személyiség pszichés erő vonatkozásában nagyjából egy súlycsoport ugyan, de az erő a teremtés helyett a pusztítás irányába hat, már ami a kapcsolatot illeti. Itt is megjelenik a háttérben a hamis felhatalmazás, csak ebben az esetben mindkét félben tetten érhető. Ha előnyként az előző dinamikával szemben valamit megemlíthetünk, azt talán az, hogy itt mindkét fél felhatalmazást érez arra, hogy személyes szükségleteiért kiálljon, és érzi is magában az erőt ahhoz, hogy ennek érdekében a konfliktust is felvállalja, így talán kevésbé jellemzőek az elsöprő érzelmi kitörések, így a kapcsolatot kevésbé terheli a szégyen és a bűntudat pusztító mértéke.

Azon túl, hogy ez a kapcsolatdinamika mindkét eset, és a szereplők tekintetében is ugyanarra a gyökérokra vezethető vissza, van még egy nagyon fontos dolog, amit ki kell emelni.

Az ilyen kapcsolatok sosem a „mi”-t tartják szem előtt, azaz nem az egyenrangú, harmonikus, felnőtt támogató kapcsolódást, hanem az „én”-t, azaz a személyes szükségletek kielégítését. Ennek hátterében az áll, hogy a gyermekkori személyes szükségletek kielégítésének hiánya fixálódik. Az egészséges személyiségfejlődés során a gyermek szépen lassan elsajátítja, hogy hogyan képes egyre inkább saját maga kielégíteni a szükségleteit. Ennek alapfeltétele az, hogy igényei kifejezésére a szülei pozitív választ adnak. Fontos kiemelni, hogy a gyermek fejlődésének alapszükséglete a biztonság. A biztonsághoz hozzátartozik a határok egészséges meghúzása és egy tudatos és igazságos szabályrendszer kialakítása és következetes betartása. Ez elengedhetetlen követelménye a gyermeknevelésnek, aminek a be nem tartása a későbbiekben súlyos problémákhoz vezethet. Sajnos a modern kor egyik legnagyobb betegsége az, hogy kiszipolyozza az embereket, és egy, a külsőségekre fókuszáló, hamis értékrendet közvetít. Ennek eredményeképp pont arra nem marad időnk, ami a legfontosabb: a szeretteinkre. Ha ennek a külső nyomásnak tudatosan nem kezdünk ellenállni, nagyon cudar világ vár ránk és a gyermekeinkre. Tudatosan kell használni az erőforrásainkat és az időnket, mert mindkettő korlátozott. Ehhez viszont tudnunk kell különbséget tenni az igazán fontos, és a kevésbé fontos dolgok között.

Egy kis elkerülhetetlen kitekintés

Muszáj említést tenni itt arról, hogy ennek a külső nyomásnak, és az értékrend eltolásának mi a célja. Amikor az ember képtelen felismerni a valós szükségleteit, amik belülről, a személyisége legmélyéről fakadnak, nagyon könnyen elhiszi, hogy azért boldogtalan, mert nem elég gazdag, nem elég szép, nem elég okos, stb. Ilyenkor néhány illuzórikus, tömegekre ható, érzelmi manipulációs eszközzel el tudja hitetni vele a világ, hogy ha megveszi ezt, használja azt, elmegy ide, részt vesz azon, akkor szép, okos, egészséges, meg legfőképp boldog lesz. És a saját pénztárcájából a zseton máris átvándorolt azoknak a zsebébe, akik becsapták. E tekintetben egyre égetőbb szükség az egyéni felelősségvállalás, az önképzés és az önismeret. Ha nem tudjuk átlátni saját magunk, és a világ alapvető működését, képtelenek leszünk eligazodni benne, ezáltal manipulálhatóvá és kizsákmányolhatóvá válunk. És sovány vigasz akkor már másra mutogatni. Rajtunk és néhány együttérző embertársunkon kívül sajnos a kutyát nem fogja érdekelni, hogy elszalasztottuk a lehetőséget, hogy kézbe vegyük a saját sorsunkat. Ez a szomorú modern jelen.

Vissza önmagunkhoz

E kis kitekintés után, vissza ahhoz a térhez, amelyre ráhatásunk van. A saját személyes terünk. Felnőttként egyetlen lehetőségünk, és a legfontosabb feladatunk, hogy felvállaljuk a felelősséget az életünkért. Ha eddig nem tettük, önmagunk iránti együttérzéssel meg kell ismernünk a történetünket, és a családunk történetét, amilyen messzire csak vissza tudunk nyúlni. Meg kell érteni azokat az összefüggéseket, amik a múltunk árnyékából hatva meghatározzák a jelenünket. Fel kell dolgozni a sérüléseinket és vállalni kell azokért a tetteinkért a felelősséget, amikkel mi okoztunk sérülést másoknak. Az őszinte szembenézés elengedhetetlen ahhoz, hogy meg tudjuk haladni azt az önmagunkat, akit még lehúznak a múlt ólomnehezékei. Darabonként, erőnkre és lehetőségeinkre tekintettel és türelemmel el kell kezdeni levágni magunkról a súlyokat, amik befagyasztják az erőnket és elvágnak attól a lehetőségtől, hogy sokkal jobb életet teremtsünk önmagunk és a szeretteink számára. Így nyerhetjük vissza méltóságunkat, emelhetjük szemmagasságba és teremthetjük harmonikussá emberi kapcsolatainkat.