BÁTORSÁG – SEBEZHETŐSÉG – ELFOGADÁS: az intimitás és a párkapcsolat kulcskérdései

Mind a párkapcsolati, mind pedig az intimitás coaching ülések során van egy pont, amikor ez a hármas biztosan előkerül. 

Sokszor beszélünk arról, hogy mennyire fontos pillére a párkapcsolatnak a megfelelő kommunikáció. Azonban ahhoz, hogy megfelelően tudjunk beszélni valamiről, egyáltalán valahogy tudnunk kell arról a valamiről beszélni. Hogy arról a valamiről egyáltalán tudjunk beszélni, hajlandónak kell lennünk magunkban ránézni erre a valamire. 

     

Elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy szembe nézzünk a sötét oldalunkkal. Hajlandónak kell lennünk először önmagunk előtt felvállalni a tökéletlenségünket, a hibáinkat. Van, hogy ilyenkor már beindul a félelem, hogy ha nem vagyok tökéletes, ha vannak hibáim, akkor sebezhetővé válok, mert azok, akik bántani akarnak, ezeken a pontokon találatokat vihetnek be, amik fájnak. Fájni meg nagyon nem szeretünk. 

Mi is akkor ennek az ellenszere? Hát az, hogy el kell fogadnunk, hogy senki sem tökéletes. Én sem, de az sem, aki ezt a fejemre olvassa. Ez már megnyugtató, nem? El kell tudni fogadni a hibáinkat. Amikor hibázunk, gyakran végigmegyünk a szégyen-bűntudat-felelősségvállalás-bocsánatkérés-jóvátétel folyamatán. Jó esetben ezen az egészen. Hibázni ér. Lelkiismeretünk áldásos működése okán szembesülünk a szégyen és a bűntudat érzésével. A bajt az okozza, ha itt vége a folyamatnak. Ha elmaszatoljuk a felelősségvállalást önmagunk és/vagy mások előtt.  Ha nem állunk ki és vállaljuk fel, hogy igen, elrontottam. Ha nem kérünk bocsánatot és nem teszünk kísérletet a jóvátételre. 

Ha végigmegyünk ezen a folyamaton, a lelkiismeretünk megnyugszik, és a leckét nagy valószínűséggel megtanuljuk. Minél többször megyünk végig egy-egy ilyen folyamaton, annál inkább békébe kerülünk tökéletlenségünkkel. Természetesként fogjuk fel a hibáinkat, és már nem várjuk el magunktól (hiába) a tökéletességet. Ha rendben vagyunk önmagunkkal, már kevésbé leszünk sebezhetőek, de nem azért, mert nem lesznek kritikusaink, hanem azért, mert nyugodt lesz a lelkiismeretünk. Tehát a nyugodt lelkiismeret ellenállóvá tesz minket a sebezhetőségünk vonatkozásában. A nyugodt lelkiismerethez felelősségvállalás kell, a felelősségvállaláshoz pedig bátorság. A bátorság, mint tudjuk nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy szembenézünk a félelmünkkel. A tapasztalatom az, hogy egy helyzet kívülről sokkal félelmetesebb, mint benne lenni. Így, ha veszünk egy nagy levegőt és belevágunk, a legnehezebb lépésen már túl vagyunk. (Ha gondolod, most húnyd be a szemed, és idézz fel egy helyzetet, amitől nagyon féltél, de aztán belevágtál és megcsináltad). 

A sebezhetőség és a bátorság témakörében foglaltak nem is kifejezetten csak a párkapcsolatra vonatkoznak, hanem nagyjából az élet minden területén megállják a helyüket. 

A párkapcsolatban azonban főleg megnyilvánul az a félelem, hogy mit fog szólni a másik? Vajon hogy érinti? Lehet, hogy ha ezt megtudja, már nem fog szeretni? Lehet, hogy ha ezt el mondom, elhagy? Lehet, hogy már nem leszek többé neki fontos? 

Mivel senki sem hibátlan, egy párkapcsolatban is alapfeltétel az, hogy a másikat a hibáival együtt szeressük, különben a szeretet megkérdőjelezhető. Ha valaki feltételhez köti az irántunk érzett szeretetét, akkor vajon valóban minket szeret, vagy csak azt, hogy kiszolgáljuk a fizikai, érzelmi és szellemi szükségleteit? Az igazi szeretet magában foglalja az elfogadást. Mégis azt tapasztalom, hogy sok ember csak elvárja az elfogadást, miközben ő is elvárásokat támaszt a másikkal szemben. (Most nem szeretnék belemenni abba, hogy egy elvárás mikor jogos és mikor nem, mert az inkább a párválasztás témaköréhez kapcsolódik szorosan, itt meg inkább azt a helyzetet járnám körül, ha már kiválasztottuk a párunkat és elköteleződtünk mellette – no igen, az elköteleződés is megér egy külön misét.) Tehát, visszakanyarodva az elfogadás kérdéséhez: az elfogadást azzal tudjuk leginkább kivívni a másik fél részéről, ha mi magunk is elfogadóak vagyunk az ő gyengeségeit illentően. Ha elfogadjuk, hogy akárcsak nekünk, neki is vannak gyengeségei, és biztosítjuk arról, hogy mi azokkal együtt szeretjük, akkor segítünk neki abban, hogy egyrészt vállalja a saját sebezhetőségét, másrészt azáltal, hogy példát mutatunk neki, könnyebben elfogadja a mi tökéletlenségünket is. 

Egy ilyen kapcsolatban az intimitás egyre mélyül, az értékek pedig nőnek és sokasodnak, ahogy mind jobban és mélyebben megismerjük egymást. Egy olyan kapcsolatot, amiben sok az érték, megtanul az ember megbecsülni, és hajlandó energiát fektetni bele, akkor is, ha valamilyen nehézség üti fel a fejét, ami előbb-utóbb elkerülhetetlen. 

Összegezve a leírtakat: a bátorság, a sebezhetőség felvállalása és az elfogadás, olyan emberi erények, amiket, ha mindkét fél beletesz a párkapcsolatba, olyan értéket teremtenek közösen, amitől a kapcsolat ellenállóbbá válik a konfliktusoknak és a külső és belső nehézségeknek. Megéri tehát e három tulajdonság fejlesztésébe időt és energiát fektetni, mert az eredmény megsokszorozza a befeketetéseket mind egyénileg, mind pedig a párkapcsolatban! 

INTIMITÁS – Hogyan kezdjünk hozzá

Néhány nappal ezelőtt feltettem pár kérdést a zárt facebook csoportomban arról, hogy kivel kell elsőként intim kapcsolatba kerülnünk ahhoz, hogy valaki mással is sikerüljön.

Nagyon sok reakció érkezett, az egyik leggyakrabban előforduló válasz az volt, hogy önmagunkkal, a másik pedig az, hogy a szülővel/édesanyával. Utóbbi esetében nyilván az időrendiség tekintetében való első helyről van szó. Mindkettő igaz!

Intimitás önmagunkkal

Az intimitás alfája és omegája az, hogy mindenek előtt önmagammal vagyok intim kapcsolatban. Nagyon szeretem az Access Consciousness az “Intimitás öt eleme” megközelítését, mert számomra jól érzékelteti, hogy mi is kell ahhoz, hogy intim kapcsolatba kerüljek önmagammal (csak a felsorolás szintjén használom az Access-t, a definíciók tekintetében már nem): 

  1. Tisztelet: tudom, ismerem, tartom a saját határaimat és ezt másoktól is elvárom; 
  2. Bizalom: bíznom kell az életemben, a világban és magamban. Tudom, minden az én fejlődésemet szolgálja még akkor is, ha épp nem “simogat”; 
  3. Megengedés: azt jelenti, elfogadom magamat egyszerűen olyannak, amilyen. Nem ítélkezem magamon akkor sem, ha épp a sötét oldalammal kerültem szembe. Attól még, hogy elismerem azt, hogy a “rossz” tulajdonságaim ugyanolyan érvényes részeim, mint a „jók”, még nem kell “rosszul” viselkednem – minden helyzetben én döntök, hogy miképp gondolkodok, érzek, cselekszem; 
  4. Sebezhetőség: Senki sem tökéletes. Ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, el kell fogadnunk a “hibáinkat” (lsd. előző pont). Sokszor még saját magunkat is bántjuk bizonyos dolgaink miatt. Ezzel sérül az önszeretetünk. A szeretet legalább önmagunk irányába legyen feltétel nélküli. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondolom magamról, hogy tökéletes vagyok. Csupán azt, hogy ilyen vagyok most ebben a pillanatban. Vannak hibáim, amiket a fejlődésem során kijavítok, de szerethető vagyok! 
  5. Hála: Mindig meg kell állni egy pillanatra és és elismerni a sikereinket. Hálát adni magunknak és a segítő körülményeknek. Ez nagyon fontos! Enélkül hajlamos az ember elsiklani a jó dologok felett, miközben a rosszaknak mindig jelentőséget tulajdonít! 

Hogyan befolyásolja intimitásunkat a szüleinkkel való kapcsolatunk?

Születésünk pillanatában az önmagunkkal való intim kapcsolat még tiszta és sértetlen. Utána azonban elkezdük tanulni a környezetünktől. Abból tanulunk, ahogy bánnak velül, amit mondanak nekünk és ahogy viselkednek egymással. Ezzel a tanulási folyamattal megnyílik a tudatos és tudattalan minták elsajátításának kapui. A legelső visszaigazolásokat és mintákat az édesanyánktól és édesapánktól kapjuk. Személyiségünk alapja 3 éves korunkra alakul ki, addig mint a szivacs, szívjuk magunkba azokat a mintákat, amikből az alap felépül, így nem csoda, hogy azok befolyásolják leginkább, akikkel a legtöbb időt töltjük és akikkel a legszorosabb a kapcsolatunk.  

Csak akkor tudunk mással intim kapcsolatba kerülni, ha önmagunkkal rendben vagyunk a fentebb felsorolt öt elem tekintetében. Nyilván a másokkal való intim kapcsolatunk azon is múlik, hogy a másik fél hogy viszonyul önmagához. Megváltoztatni nem tudunk senkit, de változásra inspirálni igen. Inspirálni tudunk beszélgetésen keresztül, de még hatékonyabban a saját jóllétünkkel.  

Ha szeretnél jól lenni, de egyedül nem megy, segítségedre lehet az intimitás és párkapcsolati coaching, melyről bővebb tájékoztatást itt találsz: Párkapcsolati és intimitás coaching | Balance in You (balance-in-you.hu)

 

 

Amikor a hóhért akasztják…

Párkapcsolati coach „éles” helyzetben

Az élet néha produkál érdekes dolgokat. Ma egyszercsak kaptam egy üzenetet messengeren, hogy nem árt, ha tudom, mit csinál a párom. A részletekbe nem szeretnék most érthető okokból belemenni. 

Az első reakcióm az volt, hogy sokkot kaptam. Derült égből villámcsapásként ért a dolog. Felhívtam a kedvesem, aki kérdésemre, miszerint mond-e neki valamit az üzenetküldő neve, furcsaságokat kezdett el hadoválni, amiből egy kukkot nem értettem, helyesebben annyit, hogy ego, meg hogy megbeszéljük. Mivel sok óra volt még hátra az előttünk álló beszélgetésig, nem bírtam tétlenül ülni. Megkértem az üzenetküldőt, hogy ha nem túl kellemetlen, mesélje el, pontosan mi is történt. Ekkor állt be nálam informatikai nyelven szólva, a “kék halál”. Értetlenül álltam a történtek előtt és csak azt kérdeztem magamtól, hogy “ennek teljesen elmentek otthonról”? Na én olyan vagyok, aki ezt a kérdést nem sokáig tartja magában, így telefont ragadtam és ezer decibellel feltettem neki is. Aztán az asszertív kommunikáció minden elemét nélkülözve elmondtam a véleményemet a sztoriról, ellentmondásnak nem nagyon engedve teret. Nyomtam a tutit vagy 10 percig egy levegővel és iszonyat hangerővel, aztán egyszer csak csend lett belül. 

 

A nagy kérdés

Felderengett bennem a múlt, és feltettem magamnak a kérdést, hogy én hogyan járulhattam hozzá ahhoz, hogy itt és most ezzel a helyzettel kell szembenéznem. A szellemi utat járva vizsgáltam elvetett karma csíráimat, amik gyümölcse most épp nem tölt el határtalan lelkesedéssel. És akkor feltettem magamnak a kérdést: vajon mivel pipálom ki ezt a leckét úgy, hogy az a fejlődésemet szolgálja?  

  1.  Ha arra fókuszálok, hogy átvertek, becsaptak, megbántottak, fájdalmat okoztak, és megtorlom szakítással, büntetéssel, bosszúval, bármivel, ami a másiknak rossz.
  2. Ha felismerem a saját részemet, a saját felelősségemet, az általam generált okokat és felismerem azt is, hogy mit a legnehezebb most számomra megtenni, mert az az igazi feladat. Megbocsájtani. A saját fejlődésem és a kapcsolatunk miatt is.

Aztán eszembe jutott egy csomó olyan kérdés is, amiket az üléseken szoktam feltenni annak, aki velem szemben ül: Minek nagyobb a súlya? A hibának, vagy azoknak az értékeknek, amik egyébként jelen vannak a párkapcsolatunkban. Mire tudok fókuszálni, hogy túl tudjak lépni ezen a történeten? Mert ez csak egy történet a sok-sok történetünkből.  

Döntöttem, de három dolgot kértem, ami segít megbocsájtani. (Az egyik egy süti, és úgy tűnt nekem, hogy a másik kettőre sem volt nehéz igent mondania.)  

Szívem mélyéről döntöttem a megbocsájtás mellett, és jól érzem magam.  

Tanulságok:  

  • Ha sérelem ér minket valaki részéről, akit szeretünk, sokszor a sértettségtől eszünkbe sem jut végiggondolni a felelősségünket a történetben. Pedig ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy jó döntést hozzunk.  
  • Általában nem tesszük fel azt a kérdést a másiknak, hogy miért? Pedig fontos, hogy tudjuk, hogy jutott el idáig, mik zajlottak benne, amiért azt tette, amit. 
  • A fájdalom olykor felborítja a mérleget. Olyan erővel tarol le mindent, hogy mást nem is vagyunk hajlandóak látni. Ebben az állapotban hozhatunk rossz döntést. 
  • Ilyen helyzetben megmérettetik a kapcsolatban a szeretet ereje. Mind hibázunk. Én is, te is, ő is. A hibákon csak a megbocsájtás erejével lehet túllépni. Megbocsájtani csak szeretettel lehet.  

Nagyon fontos számomra a hitelesség. Hogy időnként eláruljak olyan részleteket az életemből, amik bepillantást adnak abba, hogy nekem is vannak nehézségeim. Néha nekem is össze kell szorítanom a fogam, hogy végigcsináljam azokat a lépéseket, amiken az üléseken végigmegyünk. De működik. Paláverezhettem volna a történteken hetekig, tölthettük volna a Szentestét és az ünnepeket ennek az egésznek az árnyékában, de mást választottam. Mert a szívem azt súgta, ez a helyes. 

Benkő Andrea

Gyógyuló párkapcsolat – A mag törvénye

HOGYAN JAVÍTS PÁRKAPCSOLATODON? – ELKÖTELEZŐDÉSSEL, KITARTÁSSAL, TÜRELEMMEL! 

Az egyik nagy kedvencem Andrew Matthews Hallgass a szívedre c. könyve. Ebben egy nagyon érzékletes példával írja le, hogy az embernek a céljaiba vetett energiája sosem vész kárba. Azt írja, végy egy mínusz 50 celsius fokos jégtömböt és kezdd el melegíteni. Jó ideig nem lesz látványos eredménye, de 0 fokon az egész jégtömb vízzé válik. Még tovább melegíted. Látszólag megint stagnál a dolog, aztán 100 fokon egyszer csak elkezd forrni a víz. 

Amikor válságba ér egy párkapcsolat, több lehetőség is felmerül. A lehető legrosszabb, hogy mindkét fél a másikat hibáztatja. Erről nem sok értelme van beszélni. A másik, hogy egyik vagy másik, esetleg mindkét fél beismeri a felelősségét abban, hogy odáig jutott a kapcsolatuk, ahol épp tartanak. Na erről már van értelme néhány szót ejteni. Ezen belül is arról, ha a fogyasztói társadalom értékrendjének teljes mértékben ellentmondva, nem eldobni, hanem megjavítani szeretnék a kapcsolatukat. 

Sokszor egy pár évek alatt jut el arra a szintre, hogy úgy érzik, párkapcsolatuk zátonyra futott. Addigra azonban már rengeteg automatikus működést, divatos szóval játszát beépítettek már az életükbe, ami szinte sejtszinten beivódott a másikhoz való hozzáállásukba. Ezeket a mintákat felülvizsgálni és átalakítani – ahogy az logikusan ki is következtethető -, nem két perc, és nem sétagalopp. Nem is beszélve arról, hogy a párkapcsolaton belüli működési minták az egyéni, adott esetben nagyon mélyen gyökerező minták talaján “fejlődtek” ki.  

Hogy segíthet ebben a párkapcsolati és intimitás coaching? 

Ha valamibe tesz valaki energiát (pénzt, időt, tetteket) megváltozik, ha nem tesz, nem. A párkapcsolati és intimitás coaching olyan hatékony eszközöket biztosít azoknak, akik nem másoktól várják párkapcsolatuk javulását, hanem kezükbe veszik a sorsukat, amikkel napi szinten képesek tűpontosan arra irányitani az energiát, amit jobbá szeretnének tenni az életükben, tehát az önmagukkal (mert enélkül bizony nem sok remény van) és a társukkal való kapcsolatba. 

Minen alkalommal, mikor valaki energiát tesz a szeretetkapcsolat helyreállításába önmagával és a párjával kapcsolatban (háromig számol, mielőtt leordítaná a másik fejét, visz neki egy szál virágot, egy csokit, egy tekercset a kedvenc horgász zsinórjából…), a jó párkapcsolat/rossz párkapcsolat mérleg “jó” serpenyőjébe teszi a súlyt. Amikor valaki saját sebeit gyógyítja, amikből fájdalmai és félelmei táplálkoznak, az egész részeként a párkapcsolatot is gyógyítja.  

Arra nincs garancia, hogy az egyik fél változására a másik fél a pozitív elvárásoknak, reményeknek megfelelően reagál. Arra viszont van, hogy ha valaki a saját gyógyulásába és fejlődésébe kitartóan energiát fektet, élete és párkapcsolata mindenféleképpen pozitív irányt vesz. 

Visszakanyarodva a melegített jégtömb és a fogyasztói társadalom példájára. Utóbbi az értékrendjével szinte teljesen kiölte az emberekből az elköteleződés, a kitartás és a türelem erényét. Ha e három nincs meg, akkor a jégtömböt a gázlánggal együtt úgy otthagyja az ember, mondván, “úgyse lesz ebből semmi”, mint annak a rendje. Pont ez áll sokszor a szenvedés és a lemondás hátterében. A türelem, az elköteleződés és a kitartás hiánya. Pedig ki tudja? Lehet, ha csak egy nappal tovább csinálta volna, elindult volna a változás… 

Itt említeném meg Andrew Matthews másik nagyon fontos gondolatát a MAG TÖRVÉNYÉT, mely azt mondja ki, hogy Ráfordított energia + türelem = eredmények.

Kissé humorosan az alábbi módon szemlélteti ezt a törvényszerűséget: “Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet? A válasz: Nedves babszemcséket. A mag törvénye így szól: Ma ültetsz és később aratsz…!” 

A változásra a legmegfelelőbb idő az ITT és MOST! 

Ha Te sem halogatnád tovább, hogy kezedbe vedd a sorsod és olyan párkapcsolatot teremts, amelyet mindig is szerettél volna, ne várj tovább, kattints a kapcsolatok fülre és keress bátran! Kapcsolat | Balance in You (balance-in-you.hu)