A tantra masszázs és ami mögötte van – kulisszatitkok egy masszőrtől

Napjainkban egyre többen tanuljuk és alkalmazzuk hivatásszerűen a tantra masszázst. Azonban növekvő népszerűsége ellenére még mindig rengeteg tévhit lengi körül. Hogy ezeket eloszlassam, szeretném megosztani a saját utamat, tapasztalataimat, kétségeimet és érzéseimet. Hangsúlyozva, hogy ez csupán a sajátom.

Mi is valójában az intim területet érintő tantra masszázs és mire jó?

Megtanít egy másfajta szemléletmódra, egy másfajta hozzáállásra a szexualitást illetően, megtanít egy sokkal mélyebb és intimebb kapcsolódásra először önmagaddal, majd a partnereddel/masszőröddel is. Megmutatja, hogy milyen az, amikor szeretetteljes és elfogadó térben adhatod át magad érzeteknek, érzéseknek, érzékelésnek, képeknek és gondolatoknak, amik egy-egy masszázs után még sokáig nagy hatással lesznek rád, és dolgozni fogsz vele, mígnem megtapasztalod, hogy beindultak öngyógyító folyamataid lelki és testi szinten is. Természetesen mindez akkor működik, ha a tapasztalatod alapján önként, szabad akaratból választod ezt az utat.

Miért választottam és hogyan tanultam?

Életem során, egész kis koromtól kezdve különleges kapcsolatom volt a szexualitással. Hol elfojtottam, hol eluralkodott rajtam, volt részem traumában is, de sosem tudtam rá rosszként gondolni. Ezek után a harmincas éveim közepén megjelent bennem egy borzasztóan erős késztetés, hogy nekem feladatom van ezzel. Már nem is azt mondom, hogy én választottam, hanem “ő” választott engem. Ötlet szintjén megfordult a fejemben sok minden. Volt alkalmam beszélgetni a szexuális szolgáltatóipar más területeinek képviselőivel is. Sokáig semmivel nem voltam igazán kibékülve, egyet azonban már akkor megtanultam. Ne ítélkezzek. Ez egy nagyon kényes terület, telis-tele előítéletekkel. Minden történet más és más, és mindegyik méltányolható, ha hajlandóak vagyunk meghallgatni.

Mindeközben már egy ideje folyamatosan képeztem magam a lélek területén olyan képzéseken, amik közel 70%-ban önismeretből álltak. Egyre inkább kezdtem megismerni önmagam, a szexuális fejlődést (általában és a sajátomat is), a szexuális energia lényegét és működését, és azt az irányzatot, amiben ezt tudatosan használják. Kinyílt a világ, és egyértelművé vált számomra, hogy igen, ezt akarom. Nagyon jók a verbális és egyéb eszközök, amik blokkoldásra, traumafeldolgozásra és tudatosításra alkalmasak, de én mindig valami hiányt éreztem. Akkor döntöttem el, hogy nem csak beszélni akarok róla, nem csak diszkrét energetikai eszközöket szeretnék használni, hanem meg akarom mutatni, hogy mi ez, teljes valójában. Ehhez azonban nagyon sok mindent mérlegelnem kellett magamban. Képest vagyok-e a testet teljes egészként kezelni, nem tabuzálni egyetlen testrészt sem? Képes vagyok-e valójában elfogadni mindenkit, aki engem választ az útján, legyen az férfi, nő, kövér, sovány, idős vagy fiatal? Képes vagyok-e megküzdeni az ítéletekkel, amik óhatatlanul velejárói annak, amire készülök? És képes vagyok-e ezt felvállalni a szüleim és a párom, a volt férjem (a gyermekem édesapja) és majd, ha eljön az ideje, a gyermekem előtt, és megbirkózni azzal, ahogy fogadják. Nagyon sok nehéz és fájdalmas lépcsőfok következett az életemben. Volt, hogy úgy éreztem, inkább feladom, mert túl sok áldozatot és lemondást követel tőlem. De nem hagyta magát. Borzasztó erővel motivált, és megadtam magam. Lesz, ami lesz. És tanulni kezdtem, már nem csak könyvekből és oktatófilmekből, hanem tanfolyamon. Sajnos eddig tradicionális környezetben nem, csak itthon, Magyarországon tanulhattam, de remélem, egyszer módom lesz autentikus környezetben is mélyíteni a tudásom.

Már több kollégával/kolléganővel is beszélgettem a tudásról/tanulásról. Többen, több helyen tanultunk, hasonló és különböző elméleti és gyakorlati módszereket. Egyben azonban egyetértettünk. Amit tanfolyamon és könyvekből sajátítottunk el, az az alap. Amire leginkább támaszkodhatunk, az a saját hitünk, a saját személyiségünk, tapasztalatunk, szándékunk és hozzáállásunk. Három dolog van, amit feltétlenül kiemelnék, ezek a SZERETET, a FELELŐSSÉG és az ALÁZAT.

A tapasztalatom – megérte!

Amióta eldöntöttem, hogy vállalom, kerül, amibe kerül, napról napra érkezik a visszaigazolás, hogy megérte. Csodákat élek meg. Csodálatos emberekkel találkozom, akik megtisztelnek azzal, hogy rám bízzák magukat, és feltárják előttem testük és lelkük titkait. Szeretném kerülni a túlzást, de csak így tudom megfogalmazni: értelmet adnak az életemnek, a mindennapjaimnak, és ezért nagyon hálás vagyok nekik, és magamnak is. Magamnak azért, mert kitartottam, és kitartok a mai napig. Mert néha nem könnyű…

A nehézségek

Nehézségek mind a szakmai, mind pedig a magánéletemben felmerülnek, jelenleg is.

Számomra a szakmai nehézséget az jelenti, hogy – bár már úgy fogalmazok a hirdetési felületemen, ahogy korábban egyáltalán nem szerettem volna, de kénytelen vagyok – rengetegszer kapok olyan megkeresést, ami a határaimat feszegeti, ami tiszteletlen, ami bélyeget rak rám. Ha ezek épp egy “gyengébb” napomon érnek (mert bár a segítő foglalkozást választottam, én is csak ember vagyok, és nekem is van ilyen), bizony nagyon érzékenyen tudnak érinteni. És még mindig előfordul, hogy ilyenkor megkérdőjelezem saját magam, indokolatlanul ítélkezem önmagamon, és azt kérdezem, hogy miért nem valami “normális”, de legalábbis valami könnyebb szakmát választottam “odafönt”.

A magánéletben is néha kemény helyzetek elé állít ez a hivatás, hiszen nem nevezhető éppen párkapcsolat-barátnak. Azt már több cikkemben is említettem, hogy a párkapcsolat, tapasztalataim alapján, az életünk egyik legnehezebb területe. Ez a hivatás még hozzáad némi “fűszert”, ami sokszor inkább keserű, persze néha édes is. Rengeteg toleranciát, empátiát és elfogadást követel a “civil” féltől, ami bizony az ő erejét is próbára teszi, kihívás elé állítva ezzel mindkettőnket.

Zárszó

Talán az, hogy őszintén feltártam olyan háttérinformációkat a saját életemből és tapasztalataimból, amit eddig nem sokan tártunk fel, segít megérteni, hogy amit csinálunk, azt felelősséggel, alázattal, szeretettel tesszük. Az ítéletek és a gyakori megpróbáltatások ellenére kitartunk, és csináljuk, mert hiszünk benne és magunkban. Nem szexuális szolgáltatást nyújtunk, bár még a hatályos jogszabályok is ezt a bélyeget sütik ránk, így nagyon körültekintően kell eljárnunk, ha nem szeretnénk jogi kellemetlenséget. Ennek ellenére, mi bízunk egy évezredekre visszanyúló igazságban, ami tényleg hozzájárul ahhoz, hogy életünket jobb minőségben, egészségesebben, tudatosabban és örömtelibben éljük.

Szeretettel,
Benkő Andrea

Tegyük tisztába! 

Hogy “működik” a tantra masszázs? 

Bár a tantra masszázs egy bizonyos – rugalmas – séma szerint felépített folyamat, mindenkinél egyedi. Pszichoszexuális fejlődésünk és szexuális tudatosságunk függvénye az, hogy a masszázs milyen hatással lehet ránk. Mint bármi másba az életben, valahogy belefogunk, hozzákezdünk. Van, aki több könyvtárnyi könyvet olvas el előtte, és mire eljut egy masszázsra, szinte már elméleti szaktekintélye a témának, van, aki puszta kíváncsiságból, az erotikus részt megragadva csöppen bele ebbe a világba, van, aki ajánlás alapján valamilyen problémával keres magának céltudatosan egy masszőrt. Bárhogy legyen is, ha jó szakembert választ magának, biztos, hogy tanulni fog az élményből, és új tapasztalattal gazdagodik.  

Hol van a helye a módszertanok között? 

Sokszor gondolkoztam már azon, hogy ez a hivatás méltatlan bírálatok célpontja a mai napig. Többször megfogalmazódott bennem, hogy ez nincs jól így, és tenni kellene valamit azért, hogy helyre tegyük a megítélését. 

Ezen felbuzdulva, szexológia, szexuálpszichológia és szexuálterápia tárgyában kutattam egy kicsit a neten, és nem kis örömömre több olyan cikket is találtam a témában, ami a keleti típusú (tantrikus és taoista filozófiai irányzatokon) alapuló érzéki masszázsok védelmére kelt. Itt egy olyan – többször előforduló – ismétléssel találtam szembe magam, ami szöget ütött a fejembe. A keleti vallások a szexualitásra egyfajta művészetként tekintenek. Bár sokfajta művészeti terápia létezik, melynek alkalmazása a hagyományos pszichoterápiában is széles körben elterjedt, mégis a szexuális problémák megoldásaként a szexualitás művészetét, mint terápiás eszközt emlegetni, igen meredeken hangzik. 

 Szexuális káosz 

Nagy a szakadék a kelet és a nyugat szexuális kultúrája között. Itt nálunk, még mindig mély nyomai vannak a sok évszázados tabuzálásnak, amikor a szexualitást még bűnként emlegették, vagy házastársi kötelezettségként, amit a legvisszafogottabb körülmények között kellett teljesíteni. Ez még a mi generációnkon is jócskán nyomot hagy. Azaz: Itt létezünk a sokszáz éves, zömmel a tudattalanban megbújó korlátozó hitrendszerekkel és ki tudja, még milyen lenyomatokkal. Persze fű alatt meg lehetett szerezni a Kama Sutra-t, néhány szexuális felvilágosító könyvet, ezeken kívül pedig olyan szadista és pornográf tartalmú regényeket, hivatalos nyomdai kiadásban, amit még én is szörnyülködve tettem le egy hónapja 30 oldal elolvasása után, pedig én aztán igazán mindenevő vagyok, ha szexualitásról van szó. 

Tehát volt a tabuként, de minimum titokként kezelt szexualitás, volt egy kisebbség, akik megpróbáltak hasznos és fontos információkhoz jutni legalább könyvekből, és volt az a réteg, aki elfojtott vágyait megírta (egyik-másik igazán förtelmesre sikerült, jó, azért persze van igényes erotikus irodalom is, de most kicsit kiemelem a szélsőségeket), mások pedig elolvasták és vágyakoztak, ami miatt előbb utóbb bűntudat, frusztráltság és szégyenérzet alakult ki. Aztán a könyveket felváltották a különféle felnőtt filmek, az aranyosan-erotikus (Tiroli szex), az érzékien erotikus (Emanuelle), aztán a kábeltévé elterjedésével a sablonos, bizonyos trendeket követő, mindkét nem és a szexualitás szeretetét és tiszteletét nélkülöző pornó filmek. Most, az internet világában pedig, válogatás nélkül, már-már a testi épséget és egészséget veszélyeztető, lassan állatinak sem nevezhető tartalmak ömlenek a kíváncsi szemek és a vágytól dagadó/nedves fehérneműk tudajdonosai elé.  

Emelett a “new age” korszakban (1970-es évek) a különféle tudatmódosító szerekkel együtt berobbanó szexuális forradalom egyik termékeként megérkezett a neotantra, ami új, spirituális megközelítésével szakrális szintre emelte a szexualitást.  

Az edukáció hiánya – kelet és nyugat (Freud és Buddha) 

A bárki számára hozzáférhető különféle tartalmakat sajnos nem ellensúlyozza edukációs tevékenység. A genitáliák ismertetésén, a fogamzásgátláson, szexuális betegségek elleni védekezésen túl, nemigen történik felkészítés a szerelmi-, párkapcsolati és szexuális életre semmilyen formában. Én úgy érzem, hogy nagyon nagy a káosz a fejekben, és ami még szomorúbb, a szívekben a szexualitással kapcsolatban, amire önmagában a tantra nem jelent megoldást. A keleti filozófiákat ott, keleten már az anyatejjel szívják magukba a gyermekek. Az ő szemük is kikerekedne, ha Freud libidóelméletét kezdenénk nekik ecsetelni, vagy levetítenénk nekik egy hard pornó tartalmat. Nem szabad elvárni azt sem, hogy nyugaton rögtön ráálljon az emberek gondolkodása a tantrikus vagy taoista megközelítésre.  

Félrevezető információk 

Azt pláne nem tartom szerencsésnek, ha olyan ígéretekkel kecsegtetnek tantra masszőrök, hogy  a tantra masszázs majd az energiaáramlás, meg a feltétel nélküli szeretet és elfogadás segítségével minden problémát megold, mert marhára nem így van. Egy masszázs az masszázs. Az, hogy milyen hatással van valakire, az első sorban az ő befogadókészségén, fejlődésének szintjén, feldolgozott, vagy fel nem dolgozott traumáin múlik. Rettentő nagy hangsúly van a tudatosításon, ami azt jelenti, hogy valamilyen eszközzel a blokkoló tartalmakat felhozzuk a tudattalanból, és átbeszéljük. A blokk energiájának kioldódása azzal mérhető, hogy milyen érzelmi töltéssel tud beszélni a kliens a mélyből feltört témáról. Ez egyfajta visszacsatolás a segítő számára arról, hogy holt tartanak a folyamatban. Vannak bizonyos alapvető módszertani elvek, amit be kell tartani egy segítőnek, ez hozzá tartozik ahhoz, amit én felelősségnek és alázatnak hívok. Ez a két dolog pedig – véleményem szerint – nélkülözhetetlen ehhez a hivatáshoz.  

Hogy marketing céllal olyan dolgokat állítunk, akár feltételes, mégis megtévesztő módon egy technikáról, ami nem igaz, az az egész szakma hitelességét aláássa. Persze, alkalmas lehet a masszázs egyéb módszerekkel kombinálva hosszú távú, hatékony és tartós problémamegoldásra. Nekem is csodás történeteim vannak, de ezek hátterében általában több hónapnyi rendszeres és kitartó munka áll, aminek nem minden pillanata élvezetes, sőt, van, hogy inkább gyötrelmes. Annak a segítőnek, aki erről nem beszél, hanem könnyű és élvezetes, sőt gyönyörrel átitatott csodagyógyulásról beszél én sajnos nem tudok hinni. Ezt egyrészt munkám, másrészt saját önismereti tapasztalatom támasztja alá. Röviden úgy tudnám leírni, hogy könny nélkül nincs eredmény. Nálam legalábbis nincs. 

Nem minden a marketing! 

Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban fontos, hogy eljussunk azokhoz az emberekhez, akiket szeretnénk megszólítani, én mégis azt mondanám, hogy a túlzó ígéretek és a csábító, agyonmisztifikált megoldások lehetőségének feltüntetése a hirdetésekben és promóciós anyagokban leginkább csalódáshoz vezet és minden szempontból aláássa a szakmát. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, és nem lesz az írásom túl népszerű, de szükségét éreztem, hogy ezeket a gondolatokat leírjam, pont azért, hogy méltó helyet vívjon ki magának szeretett hivatásunk. 

A szülővé válás árnyékában..

Szülőként, főleg új szülőként egy pár mindkét tagja átlényegül. Apává és Anyává minősül. Míg minket édesanyákat testileg-lelkileg felkészít a várandósság 9 hónapja, addig az édesapák gyermekük világra jöttének pillanatában, vagy akkor, mikor először karjukba veszik a babát, szembesülnek először igazán az új énrészük világra jöttével is.

Nem véletlen a szóismétlés. Az édesanya 9 hónapon keresztül születik meg a nőben, míg az édesapa a férfiban  néhány óra alatt.  

Való igaz, hogy nekünk nőknek, lény(eg)ünkből eredően több feladatunk van az újszülött ellátásával kapcsolatban. Az új kötelességeink, feladataink, félelmeink és ijesztő érzelmi hullámaink, melyek testünk és lelkünk változásából adódnak, sokszor teljesen lekötik minden figyelmünket. Az, hogy egy ideig kizárólag ezek az érzések, gondolatok kötik le figyelmünket, korántsem jó, de elfogadható. Az én véleményem azonban az, hogy ha ebben az átalakulásban elveszünk, és az irányítást hosszú távon átveszi az “anya ego”, az saját életünket, párkapcsolatunkat és végső soron gyermekünk életét is az érzelmi sivárság és traumák völgyébe tereli.  

Visszatérve kissé az édesapákra: Tudatos egyéni és közös felkészülésüktől függően, hirtelen ott találják magukat az apuka szerep kellős közepében. Ösztöneikből a védelem és a “táplékszerzés” az, ami feltör. Védeni az otthont, megteremteni az erőforrásokat, helyt állni a vadászmezőn és elejteni a vadat, ami a család megélhetését és életszínvonalának biztosítását jelenti. Eközben, miközben apai ösztönei még keményebb küzdelmekre sarkallják, szembe kell néznie azzal is, hogy a figyelem, amit korábban megkapott, most – természetes módon – valaki másfelé, egy új jövevény felé irányul. Veszteségét tompítja, hogy az új jövevény – a gyermeke – felé ő is erős szeretetet érez, édesanyja irányában is hála, tisztelet és szeretet önti el, mert végigkísérte a társát a várandósság, adott esetben a szülés pillanatain. Ez az érzelmi töltet azonban nem tart örökké. 

És mi az, ami ilyenkor az anyaság árnyékába szorulhat? A nő, a férfi és a párkapcsolat. Mindenki érdekét az szolgálja, ha ez nem történik meg. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha az önismeret nem szorul az új minőségek árnyékába. Azért hangsúlyos első sorban az önismeret, mert ha az nincs, akkor a továbbiakról már felesleges beszélni. Nagyon fontos, hogy a szülővé érés folyamatában nagy figyelmet fordítsunk saját gondolati és érzelmi változásunkra. Fontos, hogy előbb-utóbb leüljünk számot vetni, és szembenézzünk azzal, hogy kivé váltunk az adott pillanatra. Ismerjük el sikereinket, vegyük számba azokat a helyzeteket, amiket bukásként éltünk meg. Értékeljük, mi miben tudnánk változni ahhoz, hogy jobb minőségű életet éljünk és biztosítsunk ezáltal a környezetünk számára is, és mérjük fel azt is, hogy a környezetünk miben tudna támogatni ebben. Ezt célszerű az apukának és az anyukának is megtenni. 

Ha a számvetéssel elkészültünk, a következő lépés, hogy egymással is megosztjuk azt, amire jutottunk.  Nagyon fontos, hogy a másikat tiszteletben tartva, szeretettel kommunikáljunk. Arról beszéljünk, hogy mi hogyan, milyen érzésekkel éltünk meg időszakokat, eseményeket. Meséljünk arról, hogy a tervezett és kért változtatások milyen hatásokkal lehetnek majd ránk. Amikor a társunkat hallgatjuk, tegyük azt türelemmel, nyitott szívvel és értő figyelemmel. Ez sokszor nem könnyű, hiszen a párkapcsolat a játszmák melegágya. Legelszántabb törekvésünk ellenére is előfordulhat az, hogy egy játszma kellős közepén találjuk magunkat. Semmi baj. Amikor ezt valamelyik fél észreveszi, jelezze. Ha az eseményeket vissza lehet terelni a szeretetteljes békés vizekre, nyugodt szívvel folytassuk a beszélgetést. Ha nem, akkor sem történik tragédia. Adjunk időt és teret magunknak és egymásnak a megnyugvásra.  

Gyakoroljunk! Gyakoroljuk ezt addig, míg automatikussá nem válik. Ne hibáztassuk se magunkat, se a társunkat a hibákért. Tartsuk a közös célon a fókuszt EGYÜTT!! Kezdjük ezt bármikor, kezdjük akár újra. Amíg a szeretet él közöttünk és a célunk egy irányba mutat, sosem késő, és sosincs végzetes hiba!!! 

Szeretettel, Andi