Mint minden más területen, napjainkban a szexualitásban is új trendek, irányzatok, lehetőségek jelentek meg. Ez egyrészről jó, hiszen az évszázados tabuk, pecsétek, ítéletek és méltatlan megbélyegzések kora úgy tűnik leáldozóban van. Ez egyfelől nagyfokú szabadságot jelent, másfelől viszont azt, hogy a hirtelen ledőlt korlátok nem csak szabadságot, hanem akár kontroll nélküli szabadosságot eredményeznek, ezen keresztül pedig azt, hogy sokan átbillennek a ló túloldalára.
A szigorú korlátok és hitrendszerek iszonyatos mennyiségű elfojtást eredményeztek, amik károsan, sőt, akár kórosan befolyásolták a szexuális fejlődést és életet. Amikor a zsilipek egyszer csak kinyíltak, megadattak azok a lehetőségek, ahol teret nyerhetnek a vágyak meg- és kiélései (utóbbi szó már olyan zöngével bír, ami utal egyfajta szélsőségességre). A szexuális oktatás és nevelés azonban alaposan elmarad a kívánatostól, így nem teremt szilárd alapot a szexuális önismeretnek. Ha az önismeret területén hiányt szenvedünk, önazonos szexualitásról nem is igen beszélhetünk. Ha nem létezik önazonosság, azaz nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent számunkra a saját testiségünk és szexualitásunk, akkor elkezdünk kívül keresni valamit, amivel azonosulni tudunk.
Hol kereshetünk ilyesmit?
Beszélgethetünk másokkal, személyesen, vagy online fórumokon, vállalva saját személyiségünket, vagy akár anonim módon. Meríthetünk ihletet filmekből (amiknél sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eladhatóságra és a szórakoztatásra törekszenek első sorban, kevésbé a valóságra és a tanításra, nevelésre). Olvashatunk könyveket, szakirodalmat, szakcikkeket, vagy könnyedebb stílusú erotikus, de akár pornográf irodalmat is, bevetve ezzel saját fantáziánkat is a képek “legyártásába”.
A “puding próbája az evés”
Az információk alapos (vagy kevésbé alapos) begyűjtése után azonban eljön az a pont, amikor a tettek mezejére lépünk, hiszen a tapasztalat fog irányt mutatni arra vonatkozóan, hogy mi az, ami valóban az önazonos szexualitást jelenti számunkra. Ez a talaj azonban sikamlós, és számos buktatót rejt. Sokan működünk kisebb vagy nagyobb mértékben “megfelelés” programokkal. Amikor ezek alapján a minták alapján teszünk valamit, akkor sosem a saját magunk kedvéért vágunk bele valamibe, és végig az a mondat lebeg bennünk egyfajta “háttér szoftverként”, hogy ki mit fog gondolni rólunk. Hogy mire is gondolok, azt az alábbi párbeszéd, amit egy nagyon kedves kliensemmel folytattam, szépen tükrözi:
“K: Jártam már tantra masszázson, de amikor beléptem az ajtón és megláttam a masszőrt, legszívesebben elszaladtam volna.
Én: És megtetted? Elmentél?
K: Nem.”
Vajon mi vezeti az embert arra, hogy akkor, amikor egy szolgáltatást szeretne igénybe venni, és már az ajtóban kiderül, hogy NEM, mégis végig kínlódja, majd kifizeti a díjat, holott a látogatása célja pont mindezzel ellentétes volt.
Miért nem merünk nemet mondani, amikor tudjuk, hogy NEM? Mit teszünk magunkkal akkor, amikor nem mondjuk ki azt a NEM-et?
Átgyalogolunk magunkon, tiszteletlenül bánunk saját magunkkal, lebecsüljük és leértékeljük magunkat, és utána igyekszünk elfelejteni mindezt, ami – halkan megjegyzem – nem fog sikerülni, ha tudatosan nem dolgozzuk fel, és nem tanuljuk meg belőle a leckét.
A szexualitásunk személyiségünk része. Van, akinek az életében kiemelt helyet foglal el, van, akiében nem. Én úgy gondolom, hogy a preferenciáink, azaz az, hogy mit tartunk fontosnak az életünkben és mit kevésbé jelentősnek, egyfajta iránytűként szolgál ahhoz, hogy mire fókuszáljunk az önismeretünk során. Ez a terület rejti a legnagyobb feladatokat, de egyben azt is, ahol a legnagyobb erőforrásainkat találhatjuk, ha végigmegyünk a szükséges folyamatokon. Egyik terület sem értékesebb a másiknál, és az az erő, amit megtalálunk sem fog pusztán a feltárás területére korlátozódni.
Ha a szex fontos számunkra, hát a szex az. Induljunk el ezen az úton, és egy mindenre kiterjedő fejlődésen megyünk keresztül. Ismerjük meg és el magunkat, jelöljük ki határainkat és tartsuk és tartassuk is tiszteletben. Az eredmény átütő lesz, ez garantálom!