Manapság az az ember ritkább, akit semmilyen formában nem érint a hűtlenség kérdése. Csalt, csalták, vagy szerető volt. Vagy épp ez a jelenidő.

A „megcsalás” három alapfogalma, ami a témáról való beszélgetés elején nagy valószínűséggel elhangzik, a hűtlenség, az árulás és a hazugság. Vesézzük hát ki ezt a hármat most, és nézzük meg, mennyire egyértelműek (vagy épp pont nem azok) ezek a fogalmak.

Mi a hűtlenség?

A két fél között lévő párkapcsolati szövetség elárulása. Amikor az egyik fél már nem hű ahhoz a feltételrendszerhez, amiben megállapodtak, mikor a kapcsolatukat „hosszútávú együttműködéssé” emelték. Ebben az értelmezésben tehát, a hűtlenség és az árulás fogalma összeolvad egymással.

Mikor árulja el az egyik fél a másikat? Amikor a közösen lefektetett szabályokat áthágja. Tehát, feltételezi a kijelentés, hogy a szabályok egyértelműen és konszenzuális módon, két igennel le lettek fektetve. Az már mindenkinek egyéni felelőssége, hogy milyen lelki nyugalommal mondta ki azt a bizonyos igent. Volt-e megalkuvás benne a részéről? Ha egy konszenzus valaki számára túl nagy lemondással jár, az előbb-utóbb belső, később pedig külső feszültséget is eredményezhet.

Az alapkérdés az, hogyan építi fel két ember a szövetségét. Mennyire van tisztában a saját vágyaival, szükségleteivel, határaival, és ezeket mennyire tudja képviselni? Van-e egyáltalán egy olyan tudatos építkezés az összecsiszolódás folyamatában, amikor erről nyíltan beszél két ember, és az „együtt” elvárásához való ragaszkodás nélkül, egy „nézzük meg, hogy összeillünk-e” perspektívából, őszintén beszélgetnek arról, hogy ki hogyan áll a hűség témaköréhez.

Azért is nagyon fontos erről beszélni, mert (főleg a digitális világ térnyerésével) a hűtlenségbe tartozó „akciók” köre óriásira bővült. Míg az egyik véglet az, hogy már más nő/pasi tartalmainak lájkolása is kiveri a biztosítékot, addig a másik tábor kinyitja a kapcsolatot anélkül, hogy az egymás iránti elköteleződést megkérdőjeleznék.

Míg egy adás-vételi szerződés feltételeit több oldalon keresztül részletezik az emberek, egy párkapcsolat tekintetében inkább jellemző a szövetség szabályainak elnagyolása. Van talán van egy olyan hamis érzet is a dolog mögött, hogy a „másik úgyis tudja, mert ez a természetes”. De nem. Sokfélék vagyunk, sokféle családi és szociális háttérrel, amik más-más értékrendet eredményeznek. Erről beszélni kell, különben kellemetlen meglepetésekkel számolhatunk!

És nem elég csupán beszélni. Őszintén kell beszélni. Ez könnyűnek hangzik, de egyáltalán nem biztos, hogy az. Gondolj csak bele! Hányszor motivált az, hogy vajon a másik mit akar hallani, jobban annál, mint amit szíved szerint mondanál? Csak őszintén! És ha már itt tartunk…

Mi a hazugság?

Az egyik olvasatban az, ami eléggé fekete-fehér, hogy valótlanságot állít valaki. Letagadja, amit tett (vagy gondolt/gondol). Mást mond, mint amit csinál. Kicsit máshogy: épít a szavaival egy alternatív valóságot, egy olyat, ami a másiknak tetszik. Ez rengeteg energiát emészt fel. Egyrészről azért, mert meséket kell gyártani, és ahhoz tartania kell majd magát, másrészt mindent meg kell tenni azért, hogy a titok titok maradjon, és mindezt következetesen, ellentmondások nélkül. És akkor ott van a jó öreg lelkiismeretfurdalás. Ami ellen az énvédelem rögtön bekapcsolja racionalizáló mechanizmusát, amivel igazolja a tetteket és próbálja lehalkítani a lelkiismeret hangjait. És ez a meccs folyamatosan fut egyfajta háttérszoftverként. Őszintén. Megéri?

A hazugság másik olvasata, és ez már árnyaltabb, az, ha eltitkol valaki valamit, ami befolyásolná a partnere döntését. Ebben az esetben megfosztja a szabad akaratától azzal, hogy eltitkolja azokat az információkat, amik miatt a másik esetleg változtatna egy őt, vagy a kapcsolatot érintő korábbi döntésén. Sokszor ez utóbbit azzal a címszóval teszi valaki, hogy „nem akarom bántani a másikat”. De valóban erről lenne szó? Vagy inkább arról, hogy nem akar szembenézni a tettei következményeivel, ergo, nem vállalja a felelősséget. Ebben az esetben a lelkiismeret fel fog ébredni, és jónéhány kellemetlen, hosszú távon pedig kifejezetten fájdalmas percet fog okozni, mert neki ez a feladata, és teszi a dolgát. Hogy mi ennek a következménye? Csak olvasd vissza az előző bekezdést.

A hűtlenségnek speciális lélektana van, ami nagyon kevesek számára ismert. Sokszor hangzik el az, hogy a kapcsolat hiányainak mutat tükröt. Ám ez csak a felszín, annak is a legteteje. Az való igaz, hogy a kifelé kandikáló fél egyfajta hiányállapotban van, de az, hogy ezzel az űrrel mit tesz, személyiségétől, megküzdési stratégiájától és tudatosságától/önismeretétől függ. Az, ahogy ez a másik felet érinti, szintén nagyon sok mindenen múlik. Kezdve az önértékeléstől, a társadalmi konvenciókon át, az adott kultúra gender ideológiájáig, számos tényező befolyásolja.

Ha egy kapcsolatban megtörténik, az mindkét felet külön-külön, és a kapcsolatot is traumatizálja. Sokféle kimenetele lehet, és – a gyászfolyamathoz hasonlóan – ebben az esetben is sokat segít egy szakember felkeresése akár együtt, akár egyénileg.